A tanulmány kérdése

Áttekintettük a bizonyítékokat annak megállapítására, hogy a nem-szteroid gyógyszerek képesek-e csökkenteni a tüdőgyulladást és megállítani a tüdőfunkció romlását a cisztás fibrózisban szenvedő embereknél.

Háttér

A tüdőgyulladás fokozza a tüdő károsodását, és a cisztás fibrózisban szenvedők korai halálának leggyakoribb oka. Nagy dózisokban a nem-szteroid gyulladáscsökkentők, különösen az ibuprofén, a gyulladás ellen hathatnak, de van némi bizonyíték arra, hogy kis dózisokban a gyulladást okozhatják. A nagy dózisok alkalmazása a nemkívánatos hatások lehetőségével kapcsolatos aggályokat is felvetett, ami korlátozta e gyógyszerek cisztás fibrózis esetén történő alkalmazását.

A keresés dátuma

A bizonyítékok 2018. november 21-ig aktuálisak.

A tanulmány jellemzői

Olyan vizsgálatokat kerestünk, amelyekben a szájon át szedhető nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszereket egy placebóval (hatóanyagot nem tartalmazó tabletta) hasonlították össze. Minden dózisszintet figyelembe vettünk, de a vizsgálatnak legalább két hónapig kellett tartaniuk cisztás fibrózisban szenvedő embereken. 17 vizsgálatot találtunk, amelyek közül négyet vontunk be, ezekben összesen 287, öt és 39 év közötti személy vett részt, egy további vizsgálatot még nem tettek közzé teljes egészében, kettő pedig még folyamatban van, ezeket akkor értékeljük, ha több információval rendelkezünk. A négy vizsgálatból háromban az ibuprofént egy placebóval hasonlították össze, ezek közül kettőt ugyanabban a központban végeztek, és ugyanazokat a személyeket vonták be. Az egyik vizsgálatban egy piroxikám nevű gyógyszert hasonlítottak össze placebóval. A leghosszabb vizsgálat négy évig tartott.

A célunk az volt, hogy beszámoljunk a tüdőfunkcióról, a tápláltsági állapotról, a tüdőről készített röntgenfelvételekről, az intravénás antibiotikumok szükségességének gyakoriságáról, a kórházi felvételek részleteiről, a túlélésről és a mellékhatásokról.

Főbb eredmények

Egyesítettük a két legnagyobb ibuprofén vizsgálat eredményeit, és kimutattuk, hogy az ibuprofént szedőknél a tüdőfunkció csökkenésének éves aránya alacsonyabb volt, ami három tüdőfunkció-mérés során megegyezett. Ezután megnéztük ezeket az eredményeket életkor szerinti bontásban is (bár ezt eredetileg nem terveztük), és azt találtuk, hogy a mérések közül kettő a tüdőfunkció éves csökkenésének lassabb ütemét mutatta ki fiatalabb gyermekeknél. Négy vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy az ibuprofén-csoportban kevesebb résztvevő került legalább egyszer kórházba, mint a placebo-csoportban, bár nem volt egyértelmű, hogy a különbség csak véletlen volt-e vagy sem. Egy vizsgálatban a hosszú távon nagy dózisú ibuprofénnel kezelt emberek kisebb valószínűséggel szorultak intravénás antibiotikumokra, jobb volt a tápláltsági állapotuk és egészségesebb volt a tüdejük a röntgenfelvételek alapján. A vizsgálatokban nem számoltak be súlyos mellékhatásokról, de ezeket nem is úgy tervezték, hogy kimutassák a mellékhatások arányában jelentkező különbségeket.

Összefoglalva, bizonyítékot találtunk arra, hogy a nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek, különösen az ibuprofén nagy dózisa lassíthatja a tüdőkárosodás előrehaladását a cisztás fibrózisban szenvedőknél, különösen a fiatalabbaknál. A hosszú távú biztonságossági eredmények korlátozottak, de úgy gondoljuk, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre azzal kapcsolatban, hogy a nem-szteroid gyulladáscsökkentők alkalmazását ideiglenesen abba kell hagyni, ha a cisztás fibrózisban szenvedő emberek intravénásan aminoglikozidokat vagy más gyógyszereket kapnak, amelyek a veséket súlyosan károsíthatják.

A piroxikám nevű gyógyszerrel végzett vizsgálat nem sok eredményt közölt olyan formában, amelyet az áttekintésben elemezni tudtunk volna. A tüdőfunkció fő hatásmutatójára vonatkozóan nem kaptunk eredményeket. Az egyetlen eredmény arról számolt be, hogy a kórházi felvételek számát illetően nem volt különbség a piroxikám- és a placebo-csoport között.

A bizonyítékok minősége

A bizonyítékokat összességében közepes minőségűnek ítéltük. Úgy találtuk, hogy a három ibuprofénnel végzett vizsgálat módszertani minősége jó vagy megfelelő szintű volt, és az eredményekben alacsony volt a torzítás kockázata, de különböző hatásmutatókat és összefoglaló mérőszámokat alkalmaztak. A piroxikámot placebóval összehasonlító vizsgálat esetében nem merültek fel aggályok a torzítás kockázatával kapcsolatban.