A tanulmány kérdése

Csökkenti-e az antibiotikum felírásának késleltetése az azonnali felírással vagy az antibiotikumok nélküli kezeléssel összehasonlítva a légúti fertőzésekben, beleértve a torokfájásban, a középfülgyulladásban, a köhögésben (hörghurutban) és a náthában szenvedőknél alkalmazott antibiotikumok számát?

Háttér

A túl sok antibiotikum használata növeli a mellékhatások kockázatát, illetve nagyobb egészségügyi költségeket és antibakteriális rezisztenciát eredményez. A szükségtelen antibiotikum-használat csökkentésének egyik stratégiája az antibiotikum felírás, de a recept-kiváltás késleltetésének javaslatával. A gyógyszert felíró úgy ítéli meg, hogy nincs azonnali szükség antibiotikumra, arra számítva, hogy a tünetek antibiotikumok nélkül is megszűnnek.

Olyan tanulmányokat kerestünk, amelyek a késleltetett antibiotikumokat az azonnali antibiotikumokkal vagy azok hiányával hasonlították össze légúti fertőzések kezelésére, függetlenül attól, hogy az antibiotikumokat javasolták-e vagy sem. Értékeltük továbbá az antibiotikum-használatot, a betegek elégedettségét, az antibiotikum-rezisztenciát, az újbóli konzultációk arányát és a kiegészítő terápiák alkalmazását. Ez egy, először 2007-ben közzétett, majd 2010-ben, 2013-ban és 2017-ben frissített áttekintés aktualizált változata.

A keresés dátuma

A bizonyítékok 2022. augusztus 20-ig aktuálisak.

A tanulmány jellemzői

12 vizsgálatot vontunk be, összesen 3.968 résztvevővel, akik közül 3.750 személytől álltak rendelkezésre adatok a különféle légúti fertőzésekben szenvedő betegek gyógyszerfelírási stratégiáinak értékeléséhez. E tanulmányok közül tizenegyben az antibiotikumok késleltetésére irányuló stratégiákat hasonlították össze az azonnali antibiotikumokkal. Öt tanulmányban a késleltetett antibiotikumokat az antibiotikumok alkalmazásának hiányával vetették össze. A 12 tanulmány közül hatba csak gyermekeket (1.569 résztvevő), kettőbe csak felnőtteket (589 résztvevő), négybe pedig gyermekeket és felnőtteket (1.596 résztvevő) vontak be. A frissített változatban szereplő új tanulmányba 448 résztvevőt vontak be, és a kizárási feltételek alkalmazását követően 436 résztvevőt elemeztek.

A tanulmányok finanszírozási forrásai

Két tanulmányt gyógyszeripari vállalatok finanszíroztak, két tanulmány nem közölte finanszírozási forrását, a fennmaradó nyolc tanulmányt pedig állami intézmények vagy szakintézetek finanszírozták.

Főbb eredmények

Az antibiotikum-használat az azonnali antibiotikum csoportjában volt a legnagyobb (93%), ezt követte a késleltetett antibiotikum (29%) és az antibiotikum nélküli (13%) csoport.

A betegek elégedettsége hasonló volt a késleltetett antibiotikum esetében (88% elégedett), mint az azonnali antibiotikummal (90% elégedett), de nagyobb volt, mint antibiotikum nélkül (86% szemben az 81%-os elégedettséggel).

Az azonnali , a késleltetett és az antibiotikum nélküli kezelések között nem volt különbség számos tünet, például a láz, a fájdalom, a rossz közérzet, a köhögés és az orrfolyás tekintetében. Az egyedüli különbségek kis mértékűek voltak, és az azonnali antibiotikumokat részesítették előnyben a fájdalom, a láz és az orrfolyás enyhítésére torokfájás esetében, illetve a fájdalom és a rossz közérzet enyhítésére középfülgyulladás esetében. Az antibiotikumok nélküli kezeléshez képest a késleltetett antibiotikumok hatására kis mértékben csökkent a fájdalom, a láz és a köhögés fennmaradásának ideje a megfázásos betegeknél. Az antibiotikum mellékhatásaiban kis különbség mutatkozott, a szövődményekben pedig nem volt jelentős eltérés.

A kezdeti konzultációt követő első hónapban két tanulmány azt mutatta, hogy a résztvevők nem tértek vissza nagyobb valószínűséggel az orvoshoz sem a késleltetett , sem az azonnali felírást alkalmazó csoportban. Az első hónapot leszámítva az egyik tanulmány azt találta, hogy a résztvevők nem keresték fel újra nagyobb valószínűséggel az orvost a késleltetett vagy azonnali felírást követő 12 hónapon belül egy másik légúti fertőzés miatt, egy másik tanulmány pedig azt találta, hogy a résztvevők nagyobb valószínűséggel keresték fel újra az orvost a következő 12 hónapban, ha azonnali felírást kaptak, szemben a késleltetett felírással.

Két, akut középfülgyulladásban szenvedő gyermekeket vizsgáló tanulmány számolt be egyéb gyógyszerek használatáról a késleltetett és az azonnali antibiotikumos csoportban. Az egyik tanulmányban nem volt különbség az ibuprofén, a paracetamol és a fülcseppek használata között. A másik tanulmányban kevesebb kanálnyi paracetamolt használtak az azonnali antibiotikumos csoportban, mint a késleltetett antibiotikumos csoportban a gyermek első megjelenését követő második és harmadik napon. A bevont tanulmányok egyike sem értékelte a gyógynövényes vagy egyéb kiegészítő gyógymódokat.

Egyetlen bevont tanulmány sem értékelte az antibiotikum-rezisztenciát.

A bizonyítékok megbízhatósága

A bizonyítékokba vetett bizalmunk csak mérsékelt azon aggályok miatt, hogy a vizsgálatokban részt vevő személyek nem véletlenszerűen kerültek a különböző kezelési csoportokba. Ez azt jelenti, hogy a csoportok közötti eltérések inkább az emberek, mintsem a kezelések közötti különbségekből származhattak. Az is lehetséges, hogy a vizsgálatok résztvevői tisztában voltak azzal, hogy milyen kezelést kapnak. Nem minden tanulmány szolgáltatott adatokat mindenről, ami minket érdekelt.

Ha az orvosok biztonságosnak érzik, hogy nem írnak fel azonnal antibiotikumot, akkor az antibiotikumok mellőzésének és a tünetek fennmaradása esetén a beteg visszatérésének javaslata alacsonyabb antibiotikum-használatot eredményez a késleltetett antibiotikumokhoz képest, azonban a beteg alacsonyabb elégedettségét okozhatja. A késleltetett antibiotikum-stratégia alkalmazása továbbra is jelentős csökkenést eredményez az antibiotikum-használatban az azonnali antibiotikumokhoz képest.