Mi a probléma?

A hepatitis C egy májbetegség, amelyet a hepatitis C vírus (HCV) okoz, és amely vérrel való érintkezés útján terjed emberről emberre, a kábítószertűk és más, vérrel szennyezett tárgyak közös használatának eredményeként. Ez a vírus hosszú ideig jelen marad a szervezetben, és egyeseknél a májat is megfertőzheti, ami annak lassú pusztulását vagy májzsugorodást és májrákot okozhat. A fertőzöttek gyengeséget, hányingert, sárgaságot és fogyást tapasztalhatnak, valamint megnövekedhet náluk a májenzimek és a bilirubin szintje.

A HCV világszerte jelen van, országonként eltérő mértékben, összesen körülbelül 70 millió embernek van krónikus fertőzése, és ők a krónikus májbetegségben szenvedő betegek 40%-át teszik ki. A hosszú ideig hemodialízisre szorulóknál nagyobb ennek a fertőzésnek az esélye. A közvetlen hatású, szájon át szedhető vírusellenes gyógyszerek felváltották a korábban a HCV-fertőzés kezelésében használt interferonokat. A közvetlen hatású vírusellenes gyógyszerek jobb hatékonysággal és tolerálhatósággal rendelkeznek, és szinte minden betegnél hatásosak. Az interferonokat injekció formájában kell beadni a bőr alá, és ezek kevésbé hatékonyak, valamint több mellékhatásuk van. A közvetlen hatású vírusellenes gyógyszerekkel való kezelést 12 héten keresztül kell adni, szemben az interferonokkal, amelyeket legalább 24-48 héten keresztül kell adni ribavirin tablettával vagy anélkül, hogy javuljon a hatékonyságuk. A ribavirin azonban felhalmozódhat a vesebetegekben, és a vörösvérsejtek pusztulását és vérszegénységet okozhat.

Hogyan jártunk el?

Az előző, 2015-ös áttekintésünk közzététele óta újabb gyógyszerek (közvetlen hatású vírusellenes gyógyszerek) váltak elérhetővé a HCV-fertőzés kezelésére, ezért most frissítettük a bizonyítékokat, hogy a közvetlen hatású vírusellenes gyógyszerek hatékonyságát is figyelembe vegyük. Ez a frissítés a dializált betegek HCV-kezelésével kapcsolatos, randomizált, kontrollált vizsgálatokból származó új bizonyítékokat keresett.

Mit találtunk?

A frissített változat három tanulmányt talált mintegy 600 beteggel, amelyeket be lehetett vonni a korábbi áttekintésbe, amely 10 tanulmányt tartalmazott, és amelyek mindegyike hemodialízisre vonatkozott. A közvetlen hatású vírusellenes gyógyszerek, a grazoprevir és az elbasvir kombinációjának alkalmazása a kezelés végére 100%-os választ eredményez, de nyomonkövetési adatok nem állnak rendelkezésre, és a bizonyítékok nem magas minőségűek. A ribavirin hozzáadása az interferonhoz jobb tartós választ eredményezett (vírusmentesség a vérben a kezelés abbahagyása után), csökkent a betegség kiújulásának esélye, de több volt a mellékhatás. A különböző dózisú ribavirinnel és különböző dózisú és időtartamú pegilált (PEG) interferonnal kombinált telaprevir majdnem hasonló kezelés végi és tartós választ eredményez, de a bizonyítékok minősége nem volt magas. A PEG-interferon hatékonyabb volt a rövid távú, de nem tartós válasz kiváltásában, mint az általános interferon, és mindkettőt egyformán tolerálták. A PEG-interferon adagjának növelése nem javította a választ, de tolerálható volt. Az áttekintés korlátai közé tartozik, hogy csak néhány tanulmány állt rendelkezésre, kevés résztvevővel, és a súlyos betegségben szenvedőket kizárták a korábbi tanulmányokból a mellékhatások miatt. A rendelkezésre álló bizonyítékok minősége ezért nem volt magas. Az újabb gyógyszerekre, nevezetesen a közvetlen hatású vírusellenes gyógyszerekre vonatkozó bizonyítékok, amelyek mostanra felváltották az interferonok alkalmazását az általános népességben, korlátozottak voltak, és nem voltak magas minőségűek.

Következtetések

Ez egy frissített áttekintés volt a rendelkezésre álló HCV-fertőzött dializált betegek kezeléseiről. A közvetlen hatású vírusellenes gyógyszerek mostanra felváltották az interferonok kezelésre történő használatát. A grazoprevir és az elbasvir majdnem minden betegnél válaszreakciót eredményez a kezelés végén, de nem állnak rendelkezésre adatok a nyomon követés során elért tartós válaszra vonatkozóan, és a bizonyítékok minősége nem magas. A telaprevir, ribavirin és PEG-interferon különböző adagokban és időtartamban alkalmazott kombinációinak hatékonysága közel hasonló, és a bizonyítékok minősége nem magas. A PEG-interferon hatékonyabb, mint az általános interferon a kezelés végére eredményezett válasz miatt, amely nem tartós, és mindkettő egyformán tolerálható. A PEG-interferon adagjának növelése nem javítja a válaszreakciót, de a magas és alacsony dózisok egyformán tolerálhatók. A ribavirin hozzáadása a kezelés abbahagyása után is jobb választ eredményez, de súlyosabb mellékhatásokkal jár.