Mi a probléma?

Az emlőrák a nők leggyakoribb rákos megbetegedése.

Azoknak a korai emlőrákban szenvedő nőknek, akik úgy döntenek, hogy megtartják a mellüket, sugárkezelésen (RT), valamint rákot eltávolító műtéten kell átesniük, annak biztosítása érdekében, hogy a daganat ne fejlődjön ki újra mellükben. Az RT egy nagy energiájú röntgensugarakkal történő kezelés. Az emlőrák kezelésére alkalmazott RT általában heti ötszöri, összesen 15-30 látogatást jelent a sugárterápiás osztályon.

Ha a rák ténylegesen kiújul ugyanabban a mellben (helyi kiújulás), akkor hajlamos azon a területen újra megjelenni, ahonnan eltávolították. A nőknél ugyanannak az emlőnek egy másik részén is kialakulhat új daganat (új „máshol lévő elsődleges daganat“). Nem vagyunk biztosak abban, hogy az első rák helyén, az újranövekedés megakadályozására alkalmazott RT megállítja-e a „máshol lévő elsődleges daganatok“ növekedését.

Miért fontos ez?

Mindig a lehető legkisebb területet szeretnénk kezelni az RT-vel, mert ez kevesebb mellékhatással jár. A mell csak egy részének kezelése azt jelentheti, hogy az RT szükség esetén újra alkalmazható ugyanannak a mellnek egy másik részében. Az RT beavatkozás új módjai azt jelentik, hogy a mell egy részének kezelése kevesebb terápiával is elvégezhető. Ez valószínűleg könnyebb a nők számára, és kevesebb pénzbe kerül.

Mit hasonlítottunk össze?

Arra kerestünk választ, hogy az emlő egy részének sugárkezelése (az úgynevezett részleges emlőbesugárzás (PBI)) ugyanolyan jó-e, mint az egész emlő sugárkezelése. A PBI rövidített kezelési idővel is adható (ezt gyorsított részleges emlőbesugárzásnak (APBI) nevezik).

Ahhoz, hogy ez a kezelés elfogadható legyen, a rák ellenőrzés alatt tartására, valamint az egész mellet érintő sugárkezelésekre van szükség. Az is fontos lenne, hogy a PBI körülbelül ugyanazokat a mellékhatásokat és mell megjelenést adja, mint a teljes mell kezelése.

Mit találtunk?

Kilenc tanulmányt találtunk, amelyekben összesen 15.187 nő vett részt. Bizonyítékaink 2020. augusztus 27-ig aktuálisak. A helyi kiújulás valószínűleg valamivel gyakoribb az APBI/PBI esetében (közepes megbízhatóságú bizonyíték), és az emlő megjelenése (orvosok és nővérek által értékelve) valószínűleg rosszabb volt az APBI/PBI esetében (közepes megbízhatóságú bizonyíték). Valószínűleg kis különbség van a túlélésben (magas minőségű bizonyíték). A késői sugárfibrózis (az emlő megjelenésének és tapintásának megváltozása) valószínűleg fokozódik az APBI/PBI hatására. Valószínűleg kevés különbség van a mellrák okozta halálozások és annak szervezetben való elterjedése tekintetében az APBI/PBI használatával. Az APBI/PBI alkalmazása kis különbséget jelent annak tekintetében, hogy hány nőnek van szüksége masztektómiára (az egész emlő eltávolítására) az elfogadhatatlan késői mellékhatások vagy a helyi kiújulás miatt.

Mit jelentenek az eredményeink?

Ez azt jelenti, hogy a PBI jelenleg nem biztosítja ugyanazt a rákkontrollt az emlőben, mint az egész emlő kezelése, azonban a különbség kicsi. Ez súlyosabb mellékhatásokat okozhat. Jelenleg hét nagy, a kérdés megválaszolása szempontjából fontos tanulmány van folyamatban. Reméljük, hogy a tanulmány következő frissítésében egyértelműbb választ kapunk.