Kulcsüzenetek

᛫ A műtét egészen két évvel a sérülés utánig is javíthatja lábfej és boka használatát a nem sebészeti kezelésekkel összehasonlítva azoknál az embereknél, akiknek eltört a sarokcsontjuk.

᛫ A műtét egészen két évvel a sérülés utánig is csökkentheti a fájdalmat tapasztaló emberek számát, és némileg javíthatja az életminőséget.

᛫ A bizonyítékok csak néhány kisebb tanulmányból származnak, amelyeket nem mindig jól végeztek el, ami azt jelenti, hogy kevéssé bízunk az eredményekben.

᛫ További, jól végrehajtott tanulmányokra van szükség ahhoz, hogy növeljük a bizonyítékokba vetett bizalmunkat. A jövőbeli vizsgálatokban olyan eszközöket kellene használni a hatásmutatók mérésére, amelyeket kifejezetten a sarokcsonttörésekre terveztek. Újabb, ebben az áttekintésben nem szereplő sebészeti megközelítéseket is vizsgálhatnának. Ezeket az újabb módszereket néha „minimálisan invazívnak” is nevezik, mivel korlátozzák a sebész által ejtett szükséges vágások vagy bemetszések számát. Ez kevesebb műtét utáni szövődményhez és jobb hosszú távú hatásmutatókhoz vezethet a beteg számára, mint a jelen áttekintésben szereplő más típusú műtétek.

Törött sarokcsontok

A sarokcsont a lábfej sarkában található csont, amely segít megtámasztani a lábat a normál járás során. A sarokcsont törése jellemzően magasból való esés vagy nagy erejű esemény, például autóbaleset után következik be, és gyakrabban fordul elő fiatal felnőtteknél. Ez egy fájdalmas sérülés, és előfordulhat, hogy az emberek a sérülést követően még hetekig nem tudnak ránehezedni (teljes súlyukat a sérült lábra helyezni). Ez valószínűleg korlátozza a fizikai aktivitást, és késleltetheti a személy általános tevékenységekhez (például a munkához) való visszatérését.

A törött sarokcsont kezelései többek között:

᛫ olyan műtét, amely fémlemezek, csavarok vagy drótok segítségével tartja össze a törött csontdarabokat, amíg azok gyógyulnak,

᛫ nem sebészeti kezelés, amely során az embereket arra kérik, hogy pihenjenek, tartsák megemelve a lábukat, és néha használjanak jeget a sérülésből eredő duzzanat kezelésére. Az emberek viselhetnek gipszet, levehető gipszet vagy sínt, illetve szoros kötést is.

Mindkét kezelés esetében valószínű, hogy az embereket arra kérik, hogy legalább hat hétig ne nehezedjenek rá a sérült lábukra.

Mit akartunk megtudni?

Azt akartuk kideríteni, hogy a törött sarokcsontok esetén a műtét vagy a nem sebészeti kezelés működik-e jobban.

Tudni akartuk, hogy ezek a kezelések javították-e a működést (pl. mennyire jól tudja az illető használni a bokáját és a lábát), a fájdalmat, az életminőséget és a szokásos tevékenységeihez (például a munkához) való visszatérés képességét. Különösen érdekelt minket az emberek életére gyakorolt hosszabb távú hatás a sérülést követő két évig. A sérülés első három hónapjában a működés is érdekelt minket.

Azt is meg akartuk tudni, hogy a kezelések befolyásolták-e a szövődmények számát, és milyen mellékhatásai vannak a sebészeti kezelésnek.

Hogyan jártunk el?

Olyan tanulmányokat kerestünk, amelyek a műtétet és a nem sebészeti kezelést hasonlították össze legalább 14 éves korú személyeknél. Összehasonlítottuk és összefoglaltuk a tanulmányok eredményeit, a bizonyítékokba vetett bizalmunkat pedig olyan tényezők alapján értékeltük, mint a vizsgálati módszerek és a résztvevőszámok.

Mit találtunk?

12 tanulmányt találtunk, amelyekben 1.097, törött sarokcsontú személy vett részt. A vizsgálatban résztvevők átlagéletkora 28 és 52 év között volt, illetve a résztvevők 86%-a férfi volt, ami meglehetősen jellemző a sarokcsonttörések esetében.

Megállapítottuk, hogy a műtét a nem sebészeti kezelésekhez képest javíthatja a működést az első két évben, bár nem voltunk biztosak abban, hogy ez a javulás elég nagy volt-e ahhoz, hogy az emberek számára meghatározó különbséget jelentsen. Egyetlen tanulmány sem számolt be a működésről a sérülést követő első három hónapban.

A műtét a fájdalommal küzdő emberek számát is csökkentheti, és a sérülést követő két éven belül kis mértékű, de lényeges javulást okozhat az emberek életminőségében. Lehet, hogy a kezelések között alig vagy egyáltalán nincs különbség abban, hogy hányan tudnak visszatérni a szokásos tevékenységeikhez.

Egy kis tanulmányban egyetlen műtéttel kezelt személynél volt szükség amputációra (a láb térdtől lefelé történő eltávolítására), míg a nem sebészeti kezelésben részesülő csoportban nem volt amputáció, továbbá más tanulmányok nem számoltak be erről a hatásmutatóról. A kezelési lehetőségek között lehet, hogy nincs különbség azon személyek számában, akiknek további műtétre volt szükségük a sarokcsont körüli ízület meggyógyításához.

A műtéttel kezeltek 14%-ának volt antibiotikummal kezelhető sebfertőzése.

Mik a bizonyítékok korlátai?

Kevés bizalmunk van a bizonyítékokban, mivel a tanulmányokban részt vevő személyek tisztában voltak azzal, hogy melyik kezelést kapták, ami torzítást eredményezhetett. Emellett néhány tanulmányban az embereket nem véletlenszerűen sorolták be a különböző kezelési csoportokba, ami azt jelenti, hogy a csoportok közötti eltérések inkább az emberek közötti különbségeknek, mint a kezeléseknek tudhatók be. Továbbá a legtöbb vizsgálatban csak kis számú ember vett részt.

Mennyire naprakészek ezek a bizonyítékok?

Ez egy korábbi Cochrane Áttekintés frissített változata. A bizonyítékok 2022 novemberéig aktuálisak.