Mik a telangiectasia és a retikuláris vénák?

A telangiectasia (hajszálértágulatok, pókvénák) a bőrfelszín közelében lévő, 1 mm-nél kisebb átmérőjű, kitágult kis erek. A retikuláris vénák átmérője kisebb, mint 3 mm, és mélyebben helyezkednek el a bőrben. Kialakulásuk oka ismeretlen, és lehetnek kizárólag esztétikai jellegűek, de okozhatnak fájdalmat, égő érzést vagy viszketést is. A telangiectasia és a retikuláris vénák nagyon gyakoriak a lábakon, előfordulásuk az életkor előrehaladtával növekszik, és az 50 év feletti nők 41%-ánál megtalálhatók. A kockázati tényezők közé tartozik a családi kórtörténet, a terhesség, a helyi sérülések, az elhízás és a hormonális tényezők.

Hogyan lehet a telangiectasia és a retikuláris vénákat kezelni?

Számos kezelés létezik, például a szkleroterápia, a lézer, az intenzív impulzusfény, a mikroflebektómia és a termoabláció, de egyik sem bizonyult kedvezőbbnek a többinél. A kezelések nemkívánatos mellékhatásai közé tartozik a hiperpigmentáció (a bőr sötétedése), az összecsomósodás (újabb hajszálértágulatok megjelenése a kezelés után), az allergia és a fájdalom. Fontos tehát ismerni ezeknek a kezeléseknek a hatásait, hogy segítsünk az orvosoknak és a betegeknek eldönteni, melyik a legjobb megoldás számukra.

Hogyan jártunk el?

Olyan tanulmányokat kerestünk, amelyekben a betegeket véletlenszerűen választották ki, hogy kezelést kapjanak a pókhálós vénákra, összehasonlítva egy látszatkezeléssel vagy egy másik típusú kezeléssel. Ezt követően összehasonlítottuk az eredményeket, és összefoglaltuk az összes tanulmányból származó bizonyítékot. Végül felmértük, hogy mennyire vagyunk biztosak a bizonyítékokban. Olyan tényezőket vettünk figyelembe, mint a vizsgálatok elvégzésének módja, a tanulmányok mérete és a vizsgálatok eredményeinek következetessége. Értékeléseink alapján a bizonyítékokat nagyon alacsony, alacsony, közepes vagy magas megbízhatóságú kategóriába soroltuk be.

Mit találtunk?

35 tanulmányt találtunk, amelyekbe összesen 3.632 résztvevőt vontak be (a keresés 2021. március 16-ig tartott). Egyes tanulmányok az egyik lábon egyik végzett kezelést a másik lábon végzett másik kezeléssel hasonlították össze. A tanulmányok számos különböző kezelést alkalmaztak, és egyik sem számolt be az összes hatásmutatónkról. Nem minden rendelkezésre álló kezelést vizsgáltak: egyetlen tanulmány sem vizsgálta az intenzív impulzusfényt, a termokoagulációt vagy a mikroflebektómiát.

A szklerotizáló anyagok javították a telangiectasia és a retikuláris vénák felbomlását a látszatkezeléshez képest, de több nemkívánatos mellékhatást (hiperpigmentáció és összecsomósodás) eredményeztek. A telangiectasia javításában egyik szklerotizáló anyag sem mutatott előnyöket a többihez vagy a lézerhez képest. Különbségek lehetnek a kezelések között a mellékhatások és a fájdalom tekintetében. Más hatóanyagokkal összehasonlítva a polidokanol kevesebb fájdalmat okozhat. A nátrium-tetradecil-szulfát (STS) több hiperpigmentációt, összecsomósodást és valószínűleg több fájdalmat, a habbal történő kezelés több összecsomósodást, a lézeres kezelés pedig kevesebb hiperpigmentációt okozhat. A kombinált lézer- és szkleroterápia jobb megoldást jelenthet, mint kizárólag a szkleroterápia, azonban több fájdalmat is okozhat.

Mennyire megbízhatóak ezek az eredmények?

Nem vagyunk túl biztosak ezekben az eredményekben. A bizonyítékok megbízhatóságát egy vagy két szinttel (magasról közepesre vagy alacsonyra) minősítettük le. Ennek oka a tanulmányok tervezésében mutatkozó eltérés volt, ami azt jelentette, hogy csak kis számú tanulmány és résztvevő szolgáltatott információt az egyes kezelések összehasonlítására vonatkozóan.

Következtetések

További jól megtervezett vizsgálatokra van szükség ahhoz, hogy növeljük a jelen áttekintésben azonosított összehasonlításokba vetett bizalmunkat, más rendelkezésre álló kezelések és más fontos hatásmutatók, például a kiújulás, a gyógyulásig eltelt idő és a hosszú távú mellékhatások tekintetében.