Kulcsüzenetek

- Megállapítottuk, hogy azok az asztmás betegek, akik felügyelt mozgás- és oktatási programokban (úgynevezett tüdőrehabilitációban) vesznek részt, fittebbé válnak (tovább tudnak sétálni) és jóllétük javul a szokásos ellátásban részesülőkhöz képest közvetlenül a programok befejezése után. Azonban nem vagyunk biztosak abban, hogy ezek az előnyök egy évvel később is fennmaradnak-e.

- A bizonyítékok hiánya miatt nem világos, hogy a tüdőrehabilitáció milyen hatással van az olyan hatásmutatókra, mint az asztmás rohamok vagy kórházi kezelések aránya, a szorongás és a depresszió vagy a fizikai aktivitás szintje. 

- Nagyobb, jól megtervezett tanulmányokra van szükség ahhoz, hogy jobban meg lehessen becsülni a tüdőrehabilitáció valódi előnyeit az asztmás felnőttek esetében.

Mi az asztma?

Az asztma egy gyakori tüdőbetegség, amely során a hörgők begyulladhatnak és beszűkülhetnek, valamint többlet nyálkát termelhetnek. Az asztmában szenvedő emberek köhögést, ziháló légzést, mellkasi szorítást és légszomjat, a legsúlyosabban érintettek pedig mindennapi életük során megjelenő nehézségeket tapasztalhatnak. 

Az asztma nem gyógyítható, de a tünetek kontrollálhatók. A különböző gyógyszerek segíthetnek a tünetek ellenőrzés alatt tartásában, emellett a testedzés is segíthet. Néhány asztmás ember számára azonban kihívást jelenthet az átfogó mozgásprogramok végrehajtása.

Mi a tüdőrehabilitáció?

A krónikus tüdőbetegségben szenvedőknél gyakran alkalmaznak felügyelt mozgás- és oktatási programokat (úgynevezett tüdőrehabilitációt), amelyek segítenek a légzés, a fittség és a jóllét javításában. Ezek a programok folyhatnak kórházakban, járóbeteg-szakrendelőkben vagy akár otthon is. 

A tüdőrehabilitáció számos krónikus tüdőbetegség esetében ajánlott általános ellátás, azonban hatásai az asztmás felnőttek esetében kevésbé egyértelműek.

Mit akartunk megtudni?

Azt akartuk megtudni, hogy a tüdőrehabilitáció hogyan befolyásolja az asztmás felnőttek fizikai erőnlétét, az asztmás tünetek kontrollját és a jóllétet a tüdőrehabilitációt nem tartalmazó szokásos klinikai ellátáshoz képest. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy hogyan befolyásolja a súlyos asztmás rohamok/kórházba kerülések arányát, a mentális egészséget (szorongás és depresszió), az izomerőt, a fizikai aktivitás szintjét, valamint a gyulladás markereit (köpetben vagy vérben). Végül azt is meg akartuk nézni, hogy jár-e valamilyen nemkívánatos hatással. 

Hogyan jártunk el?

Olyan tanulmányokat kerestünk, amelyek a tüdőrehabilitációt a szokásos ellátással hasonlították össze asztmás felnőttek esetében. A kezelésnek legalább négy hétig (vagy nyolc vagy több foglalkozásig) kellett tartania, és aerob gyakorlatokat (mint a gyaloglás vagy a kerékpározás), valamint oktatást vagy önszervezést kellett tartalmaznia. 

Összehasonlítottuk és összefoglaltuk az alkalmas tanulmányok eredményeit, a bizonyítékokba vetett bizalmunkat pedig olyan tényezők alapján értékeltük, mint a vizsgálati módszerek és résztvevőszámok.

Mit találtunk?

- 10 tanulmányt találtunk 894 asztmás felnőtt bevonásával. 

- A tanulmányok résztvevőszáma 24 és 412 fő között volt. 

- A legtöbb tanulmányt Európában végezték. 

- Ahol jelentették, ott a vizsgálatban részt vevők többsége nő volt, az átlagéletkor pedig 27 és 54 év között változott. 

- Az egyik tanulmányban kifejezetten az asztma súlyos formáiban szenvedő emberek vettek részt. Egy másik tanulmány kifejezetten olyan személyeket vizsgált, akiknek állapota az asztma és a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) egymást átfedő jellemzőit mutatta.

- A tüdőrehabilitáció módja a tanulmányok között eltérő volt. A fekvőbeteg-programok 3-4 hétig, míg a járóbeteg-programok 8-12 hétig tartottak.

- A bevont tanulmányok között a gyakorlati vagy az oktatási komponensek jellege igen eltérő volt.

Főbb eredmények

- A tüdőrehabilitáció valószínűleg nagymértékben növeli a fizikai erőnlétet közvetlenül a program befejezése után, ami azt eredményezi, hogy az emberek 6 perc alatt átlagosan 80 méterrel tudnak tovább sétálni, mint a szokásos ellátásban részesülők. Lehet, hogy semmilyen vagy csak kismértékű hatást gyakorolt az egy évig mért fizikai erőnlétre.

- A tüdőrehabilitáció a szokásos ellátáshoz képest kismértékű javulást, valamint semmilyen vagy csekély hatást eredményezhet az asztma kontrolljára közvetlenül a program befejezése után, vagy egy évig. 

- A tüdőrehabilitáció valószínűleg nagymértékű javulást okoz a jóllétben, amit a Szent György Légzőszervi Betegség Kérdőívvel mérnek közvetlenül a program befejezése után. Az eredmények kissé eltérhetnek egymástól a különböző életminőségi mérőeszközök alapján. A hatások akár egy évig is tarthatnak, de az eredmények nagyon bizonytalanok.

- A jóllétre semmilyen vagy kismértékű hatást figyeltek meg a program befejezése után vagy a kilenc hónapos nyomon követés során az Asztmás Életminőségi Kérdőív használatával. 

- Nagyon korlátozott mértékben álltak rendelkezésre bizonyítékok a tüdőrehabilitációnak az asztmás rohamok/kórházba kerülések arányára, a szorongás és a depresszió mértékére, a végtagok izomerejére, a fizikai aktivitás szintjére, illetve a vérben vagy köpetben található gyulladást jelző markerekre gyakorolt hatásának meghatározásához. 

- Egy tanulmány adatai alapján a tüdőrehabilitáció nem járt közvetlen nem kívánt vagy káros hatásokkal.

A bizonyítékok korlátai  

Az olyan hatásmutatókkal, mint a fizikai erőnléttel, a jólléttel és az asztma kontrolljával kapcsolatos bizonyítékokba vetett bizalmunk korlátozott egyes tanulmányokban a nem egyértelmű módszerek kiváltotta aggályok miatt, illetve mivel a résztvevők vagy az értékelők (vagy mindkettő) ismerhették a hozzárendelt kezeléseket, ami befolyásolhatta az eredményeket, valamint a különböző tüdőrehabilitációs módok miatt.

A bizonyítékok 2021 májusáig aktuálisak.