Kulcsüzenetek

• Csak egyetlen antidepresszáns, a duloxetin hatékonyságában vagyunk biztosak. Megállapítottuk, hogy a standard dózis (60 mg) hatékony, valamint hogy a nagyobb dózis alkalmazása nem jár előnyökkel.

• Bizonytalanok vagyunk a nem kívánt hatásokkal kapcsolatban az összes antidepresszáns esetében, mivel az erre vonatkozó adatok nagyon gyenge minőségűek voltak. A jövőbeli kutatásoknak ezzel kellene vizsgálniuk.

• A klinikai gyakorlatban krónikus fájdalom esetén a duloxetin standard dózisának alkalmazása fontolandó meg, a más antidepresszánsokkal való próbálkozás előtt.

• A személyközpontú megközelítés alkalmazása kritikus fontosságú. A fájdalom nagyon egyéni tapasztalás, és bizonyos gyógyszerek még akkor is használhatnak az embereknek, ha a kutatási bizonyítékok nem meggyőzőek vagy nem állnak rendelkezésre. A jövőbeli vizsgálatoknak hosszabb ideig kellene tartaniuk, és az antidepresszánsok nemkívánatos hatásaira kellene összpontosítaniuk.

Mi a krónikus fájdalom?

A krónikus fájdalom olyan fájdalom, amely három hónapnál tovább tart. Az emberek több mint egyharmada szenved krónikus fájdalomtól világszerte. Ez gyakran befolyásolja az emberek hangulatát és jólétét, valamint munkájuk és napi feladataik elvégzésének képességét.

Hogyan gyógyítják az antidepresszánsok a krónikus fájdalmat?

Az antidepresszánsok eredetileg a depresszió kezelésére kifejlesztett gyógyszerek. A különböző típusú antidepresszánsok különböző módokon hatnak. Az azonos módon ható antidepresszánsokat osztályokba sorolják. A leggyakoribb osztályok a szelektív szerotonin visszavétel-gátlók (SSRI-k), a triciklikus antidepresszánsok (TCA-k) és a szerotonin-noradrenalin visszavétel-gátlók (SNRI-k). A kutatások arra utalnak, hogy az antidepresszánsok hatékonyak lehetnek a fájdalom kezelésére, mivel a hangulatot befolyásoló vegyi anyagok a fájdalomra is kihathatnak.

Mit akartunk megtudni?

Azt akartuk kideríteni, hogy az antidepresszánsok hatékonyak-e a krónikus fájdalom kezelésében, és hogy okoznak-e nem kívánt hatásokat.

Hogyan jártunk el?

Olyan tanulmányokat kerestünk, amelyek valamilyen antidepresszánst bármilyen más kezeléssel hasonlítottak össze bármilyen típusú krónikus fájdalom kezelésére (kivéve a fejfájást). A kezeléseket összehasonlítottuk egymással a hálózati meta-analízisnek nevezett statisztikai módszer segítségével. Ez a módszer lehetővé teszi, hogy a különböző antidepresszánsok hatékonyságát a legjobbtól a legrosszabbig rangsoroljuk.

Mit találtunk?

176 tanulmányt találtunk, amelyekben összesen 28.664 krónikus fájdalommal küzdő ember vett részt. Ezek a tanulmányok 89 különböző típusú vagy kombinált kezelést vizsgáltak. A tanulmányok elsősorban az antidepresszánsok hatását vizsgálták a fájdalom három különböző típusára: fibromyalgia (59 tanulmány), idegi fájdalom (49 tanulmány) és mozgásszervi fájdalom (például osteoarthritis vagy derékfájás, 40 tanulmány). A leggyakrabban vizsgált antidepresszáns osztályok az SNRI-k (74 vizsgálat), a TCA-k (72 vizsgálat), és az SSRI-k (34 vizsgálat) voltak. A leggyakrabban vizsgált antidepresszánsok a következők voltak: amitriptilin (egy TCA, 43 tanulmány), duloxetin (egy SNRI, 43 tanulmány) és milnaciprán (egy SNRI, 18 tanulmány). Gyógyszeripari vállalatok 72 tanulmányt finanszíroztak abból a 146 tanulmányból, amelyek beszámoltak a finanszírozási forrásukról. A vizsgálatok átlagosan 10 hétig tartottak.

A legtöbb vizsgálatban egy antidepresszánst placebóval hasonlítottak össze (amely úgy néz ki, mint a valódi gyógyszer, de nem tartalmaz hatóanyagot), azonban néhány vizsgálatban egy antidepresszánst egy másik gyógyszertípussal, egy másik antidepresszánssal, egy másik típusú kezeléssel (például fizioterápiával) vagy ugyanazon antidepresszáns különböző dózisaival hasonlítottak össze.

A jelen áttekintésben szereplő tanulmányok többsége a fájdalomcsillapításról és a nemkívánatos hatásokról számolt be. Az életminőségről, az alvásról és a fizikai funkcióról kevesebb tanulmány számolt be.

Főbb eredmények

• A duloxetin valószínűleg mérsékelten csökkenti a fájdalmat és javítja a fizikai funkciókat. Ez volt az az antidepresszáns, amivel kapcsolatban a legnagyobb volt a bizalmunk. A duloxetin nagyobb dózisai valószínűleg nem jelentettek további előnyöket a standard dózisok alkalmazásához képest. Minden 1.000 standard dózisú duloxetint szedő emberből 435 50%-os fájdalomcsillapítást tapasztal, szemben a 287 placebót szedő emberrel, akik szintén 50%-os fájdalomcsillapítást tapasztalnak.

• A milnacipran csökkentheti a fájdalmat, de ebben az eredményben nem vagyunk olyan biztosak, mint a duloxetinben, mivel kevesebb vizsgálaton és kevesebb résztvevőn alapszik.

• A legtöbb vizsgálatból kizárták a mentális betegségben szenvedő embereket, ami azt jelenti, hogy a résztvevők már a vizsgálatok kezdetén a „normális“ szorongási és depressziós tartományban voltak. Ez korlátozta a hangulatra vonatkozó elemzésünket. A mirtazapin és a duloxetin javíthatja a hangulatot, de nagyon bizonytalanok vagyunk az eredményekkel kapcsolatban.

• Nem tudunk az antidepresszánsok krónikus fájdalom esetén történő alkalmazásának nemkívánatos hatásairól, nincs elég adat ahhoz, hogy biztosat tudjunk mondani az eredményekről.

Mik a bizonyítékok korlátai?

Továbbra is számos olyan kérdés van, amelyre nem tudtunk választ adni:

• A duloxetinen és a milnacipránon kívül egyetlen más, jelen áttekintésben szereplő antidepresszáns eredményeiben sem bízunk, mivel nem áll rendelkezésre elegendő tanulmány.

• Nem tudjuk, hogy az antidepresszánsok hosszú távon hatékonyan kezelik-e a fájdalmat. A vizsgálatok átlagos időtartama 10 hét volt.

• Nem volt megbízható bizonyíték az antidepresszánsok krónikus fájdalom esetén történő szedésének biztonságosságára vonatkozóan, sem rövid, sem hosszú távon.

• Nem tudjuk, hogy az antidepresszánsok mennyire hatékonyak a krónikus fájdalomban és depresszióban egyaránt szenvedő emberek esetében, mivel a legtöbb vizsgálatból kizárták a depresszióban és szorongásban szenvedőket.

Mennyire naprakészek ezek a bizonyítékok?

Jelen áttekintés 2022 januárjáig aktuális.