Kulcsfontosságú üzenetek

- A kérdésünk megválaszolására 51 tanulmányt találtunk, de továbbra is bizonytalanok vagyunk az önkárosító magatartások csökkentését célzó, oktatási környezetben végzett beavatkozások hatásával kapcsolatban.

- Vannak biztató eredmények, de ezek megerősítéséhez nagyszabású, valamint olyan tanulmányokra van szükségünk, amelyek a fiatalokkal közösen kialakított, biztonságos környezetben megvalósítható, és hosszú távon is végrehajtható, különböző beavatkozási megközelítések kombinációját vizsgálják.

Hogyan előzhető meg az önkárosítás és az öngyilkosság?

A fiatalok önkárosító viselkedése és öngyilkossága jelentős közegészségügyi probléma, amely szorongást okoz a kortársak körében, valamint más közösségek számára is. Az öngyilkosságok és az önkárosítás megelőzésére irányuló intézkedések a megváltoztatható tényezőkkel foglalkoznak, beleértve a fiatalok ellenálló képességének növelését is. Az intézkedéseknek három fő típusa van.

Az "általános beavatkozások" jellemzően az önkárosító magatartások és az öngyilkosság megelőzésével kapcsolatos ismeretek és készségek bővítésére irányulnak, mint például a mentális egészséggel vagy az öngyilkossággal kapcsolatos felvilágosító programok. Továbbá olyan konkrét készségek tanítása, amelyek védőfaktorokként működnek, mint például a problémamegoldó készségek. Ez segít csökkenteni az negatív hozzáállást és a szégyenérzetet, ami növeli annak valószínűségét, hogy az emberek segítséget kérjenek, ha öngyilkossági gondolataik vannak, vagy önkárosító magatartást folytatnak.

A "kiválasztó beavatkozások" biztosítják, hogy az öngyilkossági gondolatokkal küzdő vagy önkárosító tevékenységet folytató személyeket észrevegyék és támogatásban részesítsék. Ez gyakran magába foglalja az emberek (kortársak és felnőttek) felkészítését arra, hogy kérdésekkel felismerjék másokban a szenvedést, és megfelelő támogatásban részesítsék őket.

Az "egyedi beavatkozások" általában az egyénekre irányulnak, mint például a pszichoterápiák. Ezeket jellemzően klinikai környezetben nyújtják. Működésük módja a beavatkozás alapjául szolgáló megközelítéstől függ. A leggyakoribb megközelítések a kognitív viselkedésterápia, amely magába foglalja az emberek segítését abban, hogy felismerjék és megkérdőjelezzék a nem hasznos gondolkodásmódot, amely nyomasztó érzelmekhez és öngyilkossági vagy önkárosító gondolatokhoz vezet; valamint a dialektikus viselkedésterápia, amely az életveszélyes viselkedésformák csökkentésére összpontosít azáltal, hogy növeli az emberek képességét mind az elfogadásra, mind a változtatásra, a fájdalmas érzelmek és egyéb reakciók elfogadására és megváltoztatására.

Mit akartunk megtudni?

Azt szerettük volna kideríteni, hogy az oktatási környezetben alkalmazott általános, kiválasztó és egyedi beavatkozások csökkentik-e a kockázatát az:

- önkárosító magatartásoknak

- öngyilkossági gondolatoknak (öngyilkosság végrehajtására irányuló gondolkodás); és

- reménytelenségnek.

Arra is kíváncsiak voltunk, hogy ezek a beavatkozások elfogadhatóak-e a fiatalok számára. Ezt azon személyek számával mértük, akik nem fejezték be a vizsgálatot (lemorzsolódás).

Megvizsgáltuk, hogy a tanulmányok mérnek-e olyan hatásmutatókat, amelyeket a fiatalok fontosnak tartanak, beleértve a megküzdési készségeket és a környezet aspektusait, amelyek biztonságot nyújtanak számukra. Azt kerestük, hogy milyen módszerekkel mérhetőek a megküzdési készségek és a biztonságos környezet.

Hogyan jártunk el?

Olyan tanulmányokat kerestünk, amelyek az önkárosítás csökkentésére vagy az öngyilkosság megelőzésére irányuló egyetemes, szelektív és indikált beavatkozásokat vizsgálták különböző oktatási környezetben. Összehasonlítottuk és összefoglaltuk a vizsgálatok eredményeit, és olyan bizonyítékokon alapuló együtthatók alapján értékeltük őket, mint például a vizsgálati módszerek, a mintanagyság és a vizsgálati eljárásokban található egyéb torzítások.

Mit találtunk?

51 olyan tanulmányt találtunk, amelyekben összesen 36 414 személy vett részt. Huszonhét tanulmányt középiskolákban, egyet felsőtagozatos, egyet alsótagozatos általános iskolában, 19-et egyetemen, egyet orvostudományi karon, egyet pedig oktatási és közösségi környezetben végeztek el. Egyik sem zajlott alternatív oktatási vagy szakképző iskolai környezetben. A tanulmányok a beavatkozásokat azzal hasonlították össze, hogy nem történt beavatkozás, várólistára kerültek, vagy más megközelítéseket alkalmaztak, például testmozgást vagy egészséges táplálkozást javasoltak.

Összességében kevés bizonyíték volt arra vonatkozóan, hogy az általános, a kiválasztó vagy az egyedi beavatkozások milyen hatást gyakorolnak bármely eredményre. Az univerzális megközelítésekről szóló tanulmányok egyike sem szolgáltatott adatokat önkárosító magatartásokkal kapcsolatban. Nem egyértelmű, hogy a szelektív és indikált beavatkozások csökkenthetik-e az önkárosító magatartások gyakoriságát a kontroll csoportokhoz képest. A nem öngyilkosságra irányuló önkárosítások (önmagunk megsebesítése halálos szándék nélkül) kis mértékben csökkenhetnek a jelzett beavatkozások esetében a kontroll csoporthoz képest. A beavatkozás elfogadhatóságára vonatkozó bizonyítékok azt mutatták, hogy a résztvevők nagyobb valószínűséggel hagyják abba az egyedi beavatkozásokat a kontrollhoz képest, de nem mutattak különbséget az általános vagy a szelektív beavatkozások esetében. Az öngyilkossági gondolatok és a reménytelenség csökkenhet azoknál, akik a kontrollhoz képest a egyedi beavatkozásokban részesülnek, de valószínűleg az egyetemes és a szelektív beavatkozások esetében alig vagy egyáltalán nincs ilyen hatás. A megküzdési stratégiák és a biztonságos környezet mérése széles skálán mozgott, de csak korlátozottan volt olyan információ, amely bármilyen javulást mutatott volna.

Mik a bizonyítékok korlátai?

A vizsgálatokban részt vevő fiatalok valószínűleg tisztában voltak azzal, hogy milyen beavatkozásban részesültek, és nem minden tanulmány szolgáltatott adatokat az önkárosításról és más, minket érdeklő eredményekről. Kevés volt az olyan igazán nagyszabású tanulmány, ami szükséges annak megértéséhez, hogy a beavatkozások hogyan hatnak a megelőzésre.

Sajnos a lemorzsolódás mérése nem volt megfelelő az oktatási intézményben, mivel gyakran nem volt egyértelmű, hogy a fiatalok lemorzsolódtak-e, vagy nem voltak aznap az iskolában.

Mennyire naprakészek ezek a bizonyítékok?

A bizonyítékok 2023 áprilisáig aktuálisak.