Kulcsüzenetek

ꔷ A cink és az N-acetilcisztein (NAC; 1200 mg) egy áltablettához (placebo) képest nem csökkenti a sarlósejtes anaemia betegségben (sickle cell disease, SCD) szenvedőknél előforduló fájdalmas epizódok (krízisek) gyakoriságát.

ꔷ A cink kissé javíthatja a hemoglobinszintet (a vörösvértestek számát), míg az L-arginin nem. Az L-arginin valószínűleg csökkenti a fájdalom súlyosságát, de nem csökkenti a kórházi kezelés gyakoriságát.

ꔷ Nagyobb vizsgálatokra van szükség a C-vitamin, az E-vitamin, a cink, az N-acetilcisztein, az L-arginin és az omega-3 hatásainak értékelésére. A jövőbeni vizsgálatoknak fel kell mérniük az SCDben szenvedők által tapasztalt fájdalmas epizódok számát és súlyosságát, életminőségüket, a kezelés káros hatásait és a kórházi kezelések gyakoriságát.

Mi a sarlósejtes anaemia betegség (SCD) és hogyan lehet kezelni?

Az SCD egy örökletes állapot, amely az oxigént a szervezetben szállító vérsejteket érinti. Az ebben az állapotban szenvedők vörösvérsejtjei sarló alakúvá válnak (majdnem olyanok, mint a C betű), amikor az oxigénszint alacsony. A sarló alakú vörösvértestek a szabad gyököknek nevezett káros anyagok termelődéséhez vezetnek.

Az "antioxidáns" egy általános kifejezés, amelyet minden olyan anyag leírására használunk, amely képes megvédeni a testünk sejtjeit a szabad gyököknek nevezett vegyi anyagokkal szemben, amelyek képesek károsítani a sejteket.

Az antioxidánsok segíthetnek csökkenteni a sarlósodási folyamatot, és javíthatják a sarlósejtes krízisként ismert sarlósejtes szövődményekből való felépülést. A sarlósejtes krízis az a fájdalom, amely akkor jelentkezik, amikor a vér alacsony oxigénszintje miatt a vörösvértestek sarló alakúvá válnak.

Mit akartunk megtudni ?

Azt akartuk kideríteni, hogy csökkentik-e az SCDben szenvedőknek adott antioxidáns táplálékkiegészítők a krízisek gyakoriságát, a fájdalmat, és javítják-e a betegek életminőségét. Azt is ki akartuk deríteni, hogy vannak-e káros hatásai az SCDben szenvedők számára az antioxidáns táplálékkiegészítőknek.

Hogyan jártunk el?

Olyan tanulmányokat kerestünk, amelyek antioxidánsokat hasonlítottak össze álkezeléssel vagy más antioxidánsokkal, vagy ugyanazon antioxidáns két különböző dózisát hasonlították össze. Összehasonlítottuk és összefoglaltuk a tanulmányok eredményeit, a bizonyítékokba vetett bizalmunkat pedig olyan tényezők alapján értékeltük, mint a vizsgálati módszerek és a résztvevők száma.

Mit találtunk?

A vizsgálatba 26 tanulmányt vontunk be, amelyek 11 antioxidánst vizsgáltak, 1609 SCDs gyermek és felnőtt bevonásával. A vizsgálatok Belgiumban, Brazíliában, Indiában, Jamaicában, Hollandiában, Nigériában, Szudánban, az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban zajlottak. Tizenhárom tanulmányt közpénzből, hármat gyógyszeripari vállalatok, négyet pedig a kettő kombinálásával finanszíroztak. Egy tanulmány nem kapott finanszírozást, öt pedig nem adott tájékoztatást a finanszírozási forrásról.

Csak nyolc vizsgálat számolt be az általunk fontosnak tartott kimenetelekről a kezelést követő hatodik hónapban:

ꔷ a krízisek gyakorisága (négy tanulmány);
ꔷ a fájdalom súlyossága (három tanulmány);
ꔷ életminőség (egy tanulmány);
ꔷ melléhatások (azaz nem kívánt hatások; két tanulmány);
ꔷ a kórházi kezelés gyakorisága (két tanulmány);
ꔷ az SCD-vel kapcsolatos szövődmények gyakorisága (három tanulmány);
ꔷ a hemoglobinszint változása (öt tanulmány).

A nyolc tanulmány különböző antioxidánsokat vizsgált: C-vitamin E-vitaminnal, cink, N-acetil-cisztein (NAC), L-arginin és omega-3.

Főbb vizsgálati eredményel

Nagyon bizonytalanok vagyunk abban, hogy az álkezeléshez képest jobban csökkenti-e a C-vitamin (1400 mg) és E-vitamin (800 mg) kombináció a krízisek gyakoriságát vagy a fájdalom súlyosságát, esetleg több nem kívánt hatást okoz (1 vizsgálat, 83 résztvevő). Az sem biztos, hogy a C-vitamin és E-vitamin kombináció a placebónál jobban csökkenti az SCD-vel kapcsolatos egészségügyi problémákat és növeli a betegségben szenvedők vérszintjét.

A cink az álkezelésnél nem biztos, hogy jobban csökkenti a krízisek gyakoriságát, de a vérszint enyhe emelkedését eredményezheti (1 vizsgálat, 36 fő). Nagyon bizonytalanok vagyunk a cinknek az SCD-vel kapcsolatos szövődményekre, például a lábszárfekélyre gyakorolt hatásával kapcsolatban (1 tanulmány, 34 résztvevő).

Az N-acetilcisztein (1200 mg) nem feltétlenül jobb az álkezelésnél a krízisek gyakoriságának, a fájdalom súlyosságának és a vérszintek csökkentésében. Nagyon bizonytalanok vagyunk az életminőségre, a nem kívánt hatásokra, a kórházi kezelések gyakoriságára és az SCD-vel kapcsolatos szövődményekre gyakorolt hatásával kapcsolatban (1 tanulmány, 96 résztvevő).

Az L-arginin nem feltétlenül jobb az álkezelésnél a krízisek (havi fájdalom) gyakoriságának csökkentésében (1 vizsgálat, 50 résztvevő). Azonban a fájdalom súlyosságának csökkentésében jobbnak bizonyulhat az álkezeléshez képest (2 vizsgálat, 125 résztvevő). A nemkívánatos események aránya is hasonló volt mindkét kezelési csoportban. Az L-arginin nem feltétlenül jobb az álkezelésnél a kórházi tartózkodás lerövidítésében (2 vizsgálat, 125 résztvevő) vagy a vérszint növelésében (2 vizsgálat, 106 résztvevő).

Nem tudjuk, hogy az omega-3 több nemkívánatos hatást okoz-e az SCD-ben szenvedőknél, mint a placebo, vagy jobban növeli a vérszintet (1 vizsgálat, 67 résztvevő).

Melyek a bizonyítékok korlátai?

Összességében nem vagyunk nagyon biztosak az antioxidánsoknak az SCD kezelésében kifejtett hatásáról, mivel túl kevés tanulmány készült az egyes összehasonlításokhoz ahhoz, hogy biztosak lehessünk az eredményekben. Aggályaink voltak azzal kapcsolatban is, hogy egyes tanulmányokat hogyan kiviteleztek. További kutatások valószínűleg megváltoztatják ezeket az eredményeket.

Mennyire naprakészek ezek a bizonyítékok?

A bizonyítékok 2023. augusztus 15-ig aktuálisak.