Mi a legjobb módja a műtéti sebekből való elhalt szövetek eltávolításának?

Kulcsüzenetek

Nem lehetünk biztosak abban, hogy a műtéti sebek elhalt vagy fertőzött szövetének eltávolítása vagy az szokásosan biztosított ellátás között különbség van, hogy mennyi idő alatt távolítják el a sebből az összes elhalt szövetet, és mennyi idő alatt gyógyul be a seb.

Mit akartunk megtudni?

A műtétet követően a legtöbb műtéti seb komplikációk nélkül, természetesen gyógyul. Előfordulhatnak azonban komplikációk, például fertőzés, ami késleltetett gyógyulást eredményezhet. Az elhalt vagy fertőzött szövetek eltávolítására (úgynevezett debridálás) számos különböző módszer létezik, például a szövet sebészi eltávolítása, enzimek (a természetben előforduló fehérjék, amelyek feloldják a szövetet) és mechanikus módszerek (például egy speciális száraz géz, amelyet eltávolítanak, ha a szövet rátapadt). Meg akartuk vizsgálni, hogy milyen különböző módon lehet eltávolítani a sebészeti beavatkozások után az elhalt vagy fertőzött szöveteket a sebekből, illetve hogyan befolyásolják az elhalt szövetek eltávolításának és a seb gyógyulásának időtartamát.

Hogyan jártunk el?

Az orvosi adatbázisokban olyan jól megtervezett, bármilyen korú embereket bevonó tanulmányokat kerestünk, amelyekben a műtét utáni sebfertőtlenítés egy módszerét hasonlították össze egy álkezeléssel, a kezelés hiányával vagy egy másik debridálási (sebkimetszési) módszerrel.

Mit találtunk?

Hat, 1979-2014 közti, tanulmányt találtunk, amelyek a különböző típusú debridálást hasonlították össze azzal a módszerrel, ahogyan a műtét után elhalt szövetet tartalmazó sebek ellátását általában végezték. Mind a hat tanulmány különböző típusú debridálási módszert vagy különböző típusú szokásos ellátást hasonlított össze, ami azt jelenti, hogy az eredményeket nem tudtuk kombinálni. A vizsgálatokban részt vevők teljes száma 265 fő volt, az életkoruk pedig 3 és 91 év között mozgott. A vizsgálatokat kínai, dán, belga és brit kórházakban végezték.

Négy vizsgálatban a szervezet természetes sebgyógyulási folyamatát elősegítő (autolitikusnak nevezett) kezelési módszert hasonlítottak össze a szokásos ellátás különböző fajtáival. Összességében úgy találtuk, hogy ez a módszer alig vagy egyáltalán nem befolyásolja azt, hogy mennyi idő szükséges az összes elhalt szövet eltávolításához. Az egyik vizsgálatban egy enzimet hasonlítottak össze a szokásos kezeléssel, és azt találtuk, hogy ez a módszer alig vagy egyáltalán nem változtat azon, hogy mennyi időbe telik az összes elhalt szövet eltávolítása. Az egyik tanulmány az elhalt szövetek műtéti úton történő eltávolításának különböző módszereit hasonlította össze (az egyiket "laparoszkópos" műtéttel, a másikat "normál" műtéttel). Azt találtuk, hogy a laparoszkópos műtét alkalmazása az elhalt szövetek eltávolítására kevéssé vagy egyáltalán nem befolyásolja a seb gyógyulási idejét, de az eredményekkel kapcsolatban nagyon bizonytalanok vagyunk. A tanulmányok közül csak három (két autolitikus és egy enzimet alkalmazó) számolt be olyan súlyos nemkívánatos eseményről, amely a kezelés megszakításához vagy kórházi felvételhez vezetett. A halálesetek és a súlyos nemkívánatos események tekintetében nem feltétlenül van különbség a kezelési módszerek között.

Összességében mindegyik vizsgálat azt mutatja, hogy nem egyértelmű, hogy a debridálás bármely típusa jobb-e a szokásos ellátásnál az összes elhalt szövet eltávolításához szükséges idő, a teljes gyógyulásig eltelt idő, a kezelés megszakításához vezető súlyos káros események vagy a kórházi felvétel csökkentése tekintetében.

Mik a bizonyítékok korlátai?

Összességében nagyon bizonytalanok vagyunk a bizonyítékokkal kapcsolatban, főként azért, mert a vizsgálatok kis létszámúak voltak, és az eredményekről nem számoltak be megfelelően. Ezenkívül, öt tanulmányban olyan debridáló termékeket alkalmaztak, amelyeket klinikailag már nem használnak.

Mennyire naprakészek ezek a bizonyítékok?

A 2021 októberéig közzétett tanulmányokat kerestük.

Fordítási jegyzetek: 

A Közérthető Nyelvű Összefoglalás fordítását a Cochrane Magyarország végezte. Fordítók: Horváth Floransz Veronika, Dr. Veres Gábor, Dr. Sándor-Bajusz Kinga Amália. Amennyiben csatlakozna fordítóként munkacsoportunkhoz, vagy megosztaná észrevételeit, kérjük írjon a cochrane@pte.hu címre.

Tools
Information