Miért fontos ez az áttekintés?

A pánikbetegségben szenvedő emberekre mélyen kihat ez az állapot, és gyakran kihívásokat tapasztalnak a munka, az oktatás, illetve a társadalmi vagy a családi élet terén. Azt akartuk felmérni, hogy ha vannak ilyenek, akkor melyek a leghatékonyabb és legbiztonságosabb gyógyszerek. Kifejezetten annak felmérését tűztük ki célként, hogy a hálózati meta-analízis eredményei kellően megalapozottak-e a legjobb gyógyszerek azonosításához az ellátás javítása érdekében. Ezek az elemzések javaslatokat is eredményeztek a jövőbeli kutatásokra vonatkozóan, hogy csökkentsék a bizonyítékokban rejlő legfontosabb bizonytalanságokat.

Kiket érdekelhet ez a kutatás?

A jelen Cochrane Áttekintésben szereplő kutatások érdekelhetik:

- az olyan embereket, akik döntést hoznak és befolyásolják azokat a döntéseket, amelyek a pánikbetegség kezelésére szolgáló gyógyszerek felírására irányulnak,

- olyanok számára, akik pánikbetegségben szenvedőknek írják fel ezeket a gyógyszereket,

- a pánikbetegségben szenvedőket,

- azokat, akik támogatják őket és gondoskodnak róluk.

Mit akartunk megtudni?

Azt akartuk kideríteni, hogy az antidepresszánsok, a benzodiazepinek és az azapironok mennyire képesek javítani a pánikbetegség tüneteit felnőttek (azaz 18 éves vagy idősebb emberek) esetében.

Tudni akartuk, hogyan hatnak ezek a gyógyszerek:

- a pánikbetegség tüneteire,

- a vizsgálatoktól való visszalépésekre, mint a gyógyszeres kezelés mellékhatásainak egy mutatójára,

- a felépülésre: már nem felel meg a pánikbetegség diagnosztikai kritériumainak,

- a válaszra vagy remisszióra: pontszámok egy skálán, amelyek a pánik jelentős csökkenését, vagy megszűnését jelzik,

- a pánikrohamok gyakoriságának csökkenésére,

- az agorafóbia csökkenésére (félelem az olyan helyzetekbe kerüléstől, ahonnan nehéz lehet a menekülés, vagy nem állna rendelkezésre segítség, ha a dolgok rosszul fordulnak).

Hogyan jártunk el?

Elektronikus adatbázisokban és tanulmányi nyilvántartásokban folytattunk keresést, hogy megtaláljuk az összes kapcsolódó tanulmányt. Csak olyan randomizált, kontrollált vizsgálatokat vettünk figyelembe (olyan típusú vizsgálat, amelyben a résztvevőket véletlenszerű módszerrel osztják be egy kezelési csoportba), amelyek antidepresszánsokkal, benzodiazepinekkel, azapironokkal és placebóval történő kezelést hasonlítottak össze agorafóbiával vagy anélkül diagnosztizált pánikbetegségben szenvedő felnőtteknél. Csak olyan tanulmányokat vontunk be, amelyekben a betegek és az orvosok nem tudták, hogy melyik kezelést kapták. Az áttekintésbe 70 tanulmányt vontunk be, összesen 12.703 résztvevővel. A keresés időpontja 2022. május 26. volt.

Miről számolnak be az áttekintésből származó bizonyítékok?

- Azt találtuk, hogy a legtöbb gyógyszer hatékonyabb lehet a válaszadási hatásmutatóban, mint a placebo. Különösen a diazepám, az alprazolám, a klonazepám, a paroxetin, a venlafaxin, a klomipramin, a fluoxetin és az adinazolám mutatta a legerősebb hatást. Emellett a legtöbb gyógyszer a placebóhoz képest kisebb vagy hasonló visszalépési kockázattal járt. Az alprazolám és a diazepám alacsonyabb visszalépési aránnyal járt, mint a placebo, és a vizsgált gyógyszerek közül a legjobban tolerálhatónak bizonyultak.

- A legtöbb gyógyszer a placebónál hatékonyabb lehetett a pánikbetegség tüneteinek enyhítésében, és hatásuk klinikailag jelentős volt. A pánik-skála pontszámainak csökkenését tekintve úgy tűnik, hogy a brofaromin, a klonazepám és a reboxetin csökkenti a legerősebben a pánik-tüneteket a placebóhoz képest, de az eredmények vagy egy vizsgálaton, vagy nagyon kis méretű vizsgálatokon alapultak. A pánikrohamok gyakorisága tekintetében a placebóhoz képest csak a klonazepám és az alprazolám mutatott erős csökkenést a rohamok gyakoriságában. Az agorafóbia tüneteinek legerősebb csökkenését a citaloprám, a reboxetin, az eszcitaloprám, a klomipramin és a diazepám esetében tapasztalták a placebóhoz képest.

- Ha a gyógyszercsoportokat együttesen vizsgáljuk (szelektív szerotonin visszavétel gátlók (SSRI-k), szerotonin-noradrenalin visszavétel gátlók (SNRI-k), triciklikus antidepresszánsok (TCA-k), monoamin-oxidáz gátlók (MAOI-k) és benzodiazepinek), akkor az összes vizsgált gyógyszercsoport hatékonyabb volt a placebónál. A leghatékonyabbnak a TCA-kat, mint csoportot értékelték, ezt követték a benzodiazepinek és a MAOI-k. Az SSRI-k csoportja átlagosan az ötödik, míg a SNRI-k a legalacsonyabb helyen szerepeltek.

- Ha a gyógyszerosztályokat összehasonlítjuk egymással a válaszadási hatásmutató tekintetében, nem találunk különbséget az osztályok között. A visszalépés szempontjából a benzodiazepineké volt az egyetlen olyan osztály, amelyhez kevesebb visszalépés társult, mint a placebóhoz, és tolerálhatóság szempontjából az első helyen álltak. A többi osztályban nem mutatkozott különbség a visszalépésekben a placebóhoz képest.

- Fontos megjegyezni, hogy míg az antidepresszánsokat placebóval összehasonlító vizsgálatok minősége elfogadható volt, addig a benzodiazepineket placebóval és antidepresszánsokkal összehasonlító vizsgálatok minősége alacsony volt. Ez korlátozhatja eredményeink bizonyosságát.

- Áttekintésünknek korlátai vannak, mivel rövid távú tanulmányokon alapul.

Mi legyen a következő lépés?

- Az ebben a hálózati meta-analízisben vizsgált tanulmányok szinte mindegyike rövid időtartamú volt. A benzodiazepinek esetében jelentős nézeteltérés alakult ki arról, hogy hosszú távon használhatók-e, tekintettel a helytelen használattal és a tolerálhatósággal kapcsolatos kockázatára. További kutatásokra van szükség a hosszú távú (azaz nyolc hétnél hosszabb, esetleg egy évig tartó) hatásukkal kapcsolatban.

- Fontos lesz a gyógyszerek hatékonyságának szisztematikus értékelése a beszélgető terápiákhoz képest, esetleg egy hálózati meta-analízis keretében. A depresszióra vonatkozó adatok azt mutatják, hogy a pszichoterápiák tartósabb hatást érhetnek el. Ugyanez vonatkozhat általában a szorongásos zavarokra és különösen a pánikbetegségekre, és ezt ki kell vizsgálni.