Mi a probléma?

Az Egészségügyi Világszervezet ajánlása szerint a csecsemőket hat hónapos korukig kizárólag szoptatni kell, és a szoptatásnak a csecsemő étrendjének fontos részét kell képeznie legalább kétéves koráig. Ismert, hogy a szoptatás jó hatással van a csecsemők és az anyák rövid és hosszú távú egészségére egyaránt. A csecsemőknél kisebb valószínűséggel alakulnak ki tüdő- vagy bélfertőzések. Emellett kisebb valószínűséggel válnak túlsúlyossá, és alakul ki náluk később cukorbetegség. Az anyáknál szintén kisebb valószínűséggel alakul ki cukorbetegség, valamint mell- vagy petefészekrák. Sok anya a felmerülő problémák miatt hamarabb hagyhatja abba a szoptatást, mint ahogy szeretné. A megfelelő ellátás és támogatás segíthet a nőknek a nehézségek leküzdésében és az önbizalom megszerzésében, hogy így folytathassák a szoptatást.

Jelen áttekintés azt vizsgálta, hogy segítene-e a szoptató anyáknak nyújtott szervezett többlet támogatás a szoptatás folytatásában az általános szülészeti ellátáshoz képest. Az egészségügyi szakemberek, köztük szülésznők, ápolók és orvosok, vagy képzett nem hivatásos személyek, például közösségi egészségügyi dolgozók és önkéntesek általi támogatás érdekelt minket.

Miért fontos ez?

Azzal, hogy tudjuk, milyen támogatást lehet nyújtani az anyáknak a szoptatásban, segíthetünk nekik abban, hogy addig szoptassanak, ameddig akarnak, bárhol is éljenek. A szoptatás korai befejezése csalódást, depressziót és hosszan tartó szorongást okozhat az anyáknak, valamint egészségügyi problémákat saját maguk és csecsemőjük számára. A támogatás megnyugtatás, méltatás és tájékoztatás formájában történhet, és lehetőséget adhat a nőknek arra, hogy szükség szerint megbeszéljék az aggodalmaikat, és kérdéseket tegyenek fel. 

Milyen bizonyítékokat találtunk?

2021. május 11-ig kerestük bizonyítékokat. Ez a frissített áttekintés most 116 randomizált, kontrollált vizsgálatot tartalmaz, amelyek közül 103 vizsgálat járult hozzá az elemzésekhez, 98.816 nőt és csecsemőjüket bevonva, 42 országból. A nők 55%-a magas, 37%-a közepes, és 8%-a alacsony jövedelmű országokból származott.

Az áttekintés ezen frissített változatában a beavatkozásokat két különböző kategóriába soroltuk. Az első csoport, a „kizárólag szoptatás“, olyan beavatkozásokat tartalmazott, amelyek csak a szoptatást támogatták. A második csoportban a szoptatás támogatása egy nagyobb beavatkozás része volt, amelynek célja egyéb egészségügyi előnyök (pl. védőoltások, újszülött-ellátás) biztosítása is volt az anya vagy csecsemője számára. Ezeket „szoptatás plusz“ beavatkozásoknak neveztük el. 

Összességében ezek a vizsgálatok azt mutatták, hogy a „kizárólag szoptatást“ támogató beavatkozásban részesülő nők közül valószínűleg kevesebben hagyták abba a kizárólagos szoptatást hat hónapig bezárólag.  A hatás 4-6 hét és 3-4 hónap között volt a legnagyobb, amikor becsléseink szerint 17%-kal, illetve 19%-kal kevesebb nő hagyná abba a kizárólagos szoptatást. A hatás hat hónap után kisebb volt, amikor becsléseink szerint 10%-kal kevesebb nő hagyná abba a kizárólagos szoptatást.

A bizonyítékok arra is utalnak, hogy a „kizárólag szoptatás“ támogatásban részesülő nők feltehetőleg kisebb valószínűséggel hagyták abba a bármilyen szoptatást hat hónapig bezárólag. A hatás itt is 4-6 hét és 3-4 hónap között volt a legnagyobb, ahol becsléseink szerint 12%-kal, illetve 13%-kal kevesebb nő hagyná abba a bármilyen szoptatást.  Becsléseink szerint hat hónap után 7%-kal kevesebb nő hagyná abba a szoptatást. Nem állt rendelkezésre elegendő tanulmány annak kimutatására, hogy a „kizárólag szoptatást“ támogató beavatkozások csökkentik-e azoknak a nőknek a számát, akik kilenc vagy 12 hónap után hagyják abba a bármilyen szoptatást.

A „szoptatás plusz“ beavatkozásban részesülő nők esetében a bizonyítékok kevésbé egyértelműek. A „szoptatás plusz“ támogatásban részesülő nők 27%-kal kisebb valószínűséggel hagyhatják abba a kizárólagos szoptatást 4-6 hét után (nagyon alacsony megbízhatóságú bizonyíték).  Hasonlóképpen, a bizonyítékok arra utalnak, hogy 21%-kal kevesebb nő hagyhatja abba a kizárólagos szoptatást hat hónap után. A bármilyen szoptatásra gyakorolt hatás kisebb volt, ahol becsléseink szerint 6%-kal kevesebb nő hagyta abba a bármilyen szoptatást hat hónap után. Továbbra sem egyértelmű, hogy a „szoptatás plusz“ beavatkozások csökkentik-e azoknak a nőknek a számát, akik a többi vizsgált időpontban abbahagyják a bármilyen vagy a kizárólagos szoptatást. 

Nem volt egyértelmű bizonyíték arra vonatkozóan, hogy milyen tényezők segíthetnek a nőknek abban, hogy hosszabb ideig szoptassanak. A négy-nyolc tervezett alkalomból álló beosztás azonban segíthet növelni a 4-6 hét vagy hat hónap után kizárólag szoptató nők számát, ha „kizárólag szoptatás“ beavatkozásban részesülnek.

A „kizárólag szoptatás“ támogató beavatkozások esetén a bizonyítékokat általában mérsékelt megbízhatóságúnak ítéltük. Ez azt jelenti, hogy megállapításainkban mérsékelten vagyunk biztosak.  A „szoptatás plusz“ támogató beavatkozások esetében a bizonyítékok minősége változékonyabb volt, és a megbízhatóság közepes és nagyon alacsony között volt. 

Mit jelent ez?

A nők számára nyújtott szervezett többlet támogatás segít nekik abban, hogy tovább szoptassák gyermeküket. A szoptatás támogatása hasznosabb lehet, ha 4-8 tervezett találkozóra kerül sor. Úgy tűnik, nincs különbség a tekintetben, hogy ki nyújtja a támogatást (azaz szakember vagy nem szakember), vagy hogy milyen módon (személyesen, telefonon, digitálisan vagy ezek kombinációjával). Valójában különböző földrajzi helyeken más-más típusú támogatásra lehet szükség az adott településen élő emberek szükségleteinek kielégítése érdekében. További kutatásra van szükség a hatékony beavatkozások összetevőinek azonosításához és a beavatkozások nagyobb léptékű megvalósításához.