Háttér

A legtöbb epilepsziában szenvedő nő egészsége szempontjából fontos, hogy a terhesség alatt is folytassa a gyógyszeres kezelést. Az elmúlt 40 év során végzett kutatások kimutatták, hogy az anyaméhben görcsoldó gyógyszereknek kitett gyermekeknél nagyobb lehet a fejlődési vagy születési rendellenesség kockázata.

Kutatási kérdés

Jelen áttekintés célja annak megértse volt, hogy a roham elleni gyógyszereknek való kitettség a terhesség alatt összefügg-e annak megnövekedett kockázatával, hogy a gyermek súlyos felépítésbeli veleszületett rendellenességgel (más néven születési rendellenességgel) jön világra.

A tanulmányok jellemzői

Az áttekintés 49 közzétett tanulmányt vont be, amelyekben több mint 25.000 terhességet vizsgáltak roham elleni gyógyszerek (ASM-ek) alkalmazásával. Összehasonlítottuk azoknak az epilepsziás nőknek a gyermekeit, akik egyetlen roham elleni gyógyszert szedtek a nem epilepsziás nők gyermekeivel, vagy az olyan epilepsziás nők gyermekeivel, akiket nem kezeltek roham elleni gyógyszerekkel. Összehasonlítottuk azokat a gyermekeket is, akik különböző roham elleni gyógyszereknek voltak kitéve a méhben. A jelen áttekintésben bemutatott bizonyítékok 2022 februárjáig aktuálisak.

Eredmények

Az áttekintett tanulmányokból rendelkezésre álló adatok mennyisége nagymértékben különbözött az alkalmazott roham elleni gyógyszerek típusától függően, és ez megmagyarázhat egyes eredményeket.

A rendellenességek aránya a nem epilepsziás nőktől született gyermekeknél 2,1% és 3,3% között volt, a kezeletlen epilepsziás nőktől született gyermekeknél pedig ez az arány 3,0% és 3,2% között volt. Ezért úgy véljük, hogy a rendellenességgel való születés háttérkockázata 2% és 3% között van. Összességében az adatok nem mutatták a fejlődési rendellenességek nagyobb arányát a lamotriginnek (2,7% és 3,5% között) vagy a levetiracetámnak (2,6% és 2,8% között) kitett csecsemőknél. Egy jól megtervezett vizsgálatban azonban a lamotrigin nagyobb dózisai a fejlődési rendellenességek nagyobb kockázatával jártak együtt. Az oxkarbazepinnak való kitettségre vonatkozóan kevesebb adat állt rendelkezésre, de a jelenlegi tapasztalatok alapján a kitett csecsemőknél nem emelkedik jelentősen a rendellenességek száma (2,8% és 4,8% között).

A nátrium-valproátnak kitett gyermekeknél volt a legnagyobb a fejlődési rendellenesség kockázata: a kitett gyermekek 9,7% és 9,8% közötti részének volt egy vagy több fejlődési rendellenessége. Különösen a gerinc-, a csontozat-, a szív- és az arcfejlődési rendellenességek kockázata volt magasabb. A kockázat mértéke a bevett valproát dózisával függött össze, a nagyobb valproát dózisok a fejlődési rendellenességek nagyobb arányával voltak összefüggésben. A valproát-kitettséghez kapcsolódó kockázat magasabb volt, mint a többi ASM-kitettség esetében, beleértve azokat is, amelyek maguk is magasabb kockázatot jelentenek (például a topiramát vagy a fenobarbitál).

A fenobarbitálnak kitett gyermekeknél magasabb volt a fejlődési rendellenességek aránya, a gyermekek 6,3% és 8,8% közötti része született fejlődési rendellenességgel. Ez magasabb volt, mint bizonyos roham elleni gyógyszereknek ki nem tett csoportokban, és olyan gyermekeknél, akik más roham elleni gyógyszereknek való kitettség mellett születtek. A kockázat azonban alacsonyabb volt, mint a valproát esetében. A fenobarbitálnak kitett gyermekeknél különösen nagy volt a szívfejlődési rendellenességek kockázata.

A fenitoinnak kitett gyermekeknél magasabb volt a fejlődési rendellenességek aránya, a gyermekek 5,4% és 6,8% közötti része született fejlődési rendellenességgel. Ez a kockázat magasabb volt, mint a gyógyszereknek ki nem tett gyermekeknél és bizonyos egyéb roham elleni gyógyszereknek kitett gyermekeknél. Túl kevés adat állt rendelkezésre annak megértésére, hogy milyen adott rendellenességtípusok fordulnak elő a legnagyobb valószínűséggel a méhen belüli fenitoin-kitettséget követően.

A karbamazepinnek kitett gyermekeknél magasabb volt a fejlődési rendellenességek aránya, a gyermekek 4,0% és 4,7% közötti része született fejlődési rendellenességgel. Ez magasabb volt, mint a gyógyszereknek ki nem tett gyermekeknél és bizonyos egyéb roham elleni gyógyszereknek kitett gyermekeknél. A fejlődési rendellenesség kockázata növekedett a karbamazepin nagyobb dózisainál.

Kevesebbszer történt teherbeesés a topiramátnak kitett nőknél, azonban a fejlődési rendellenességek magasabb aránya mutatkozott, a kitett gyermekek 3,9% és 4,1% közötti része született fejlődési rendellenességgel. Ez magasabb volt, mint a nem epilepsziás nőktől született gyermekeknél. Az adatok azt mutatták, hogy a topiramátnak kitett gyermekeknél kifejezetten az arcfejlődési rendellenességek kockázata volt magas.

A többi roham elleni gyógyszer esetében az adatok túl korlátozottak voltak ahhoz, hogy jelenleg biztosak lehessünk az eredményeikben.

A tanulmányok minősége

A bevont vizsgálatok minősége változó volt, de nem gondoljuk, hogy ez magyarázatot adna az áttekintés eredményeire, amelyekben a különböző roham elleni gyógyszerekkel összefüggő kockázatok különböző szintjeit látjuk.

Következtetések

Jelen áttekintés azt találta, hogy az anyaméhben a bizonyos roham elleni gyógyszereknek kitett gyermekeknél megnövekedett a súlyos rendellenesség születéskor vett kockázata, és hogy a kockázat mértékét a legtöbb esetben a gyógyszer dózisa határozza meg, amelynek a gyermek ki volt téve. Úgy tűnik, hogy a levetiracetam és a lamotrigin a legalacsonyabb kockázattal járó roham elleni gyógyszerek, de több adatra van szükség, különösen az egyes rendellenesség típusok és a nagyobb dózisok tekintetében. Számos, jelen áttekintésben vizsgált roham elleni gyógyszerről túl kevés adat állt rendelkezésre ahhoz, hogy következtetéseket lehessen levonni.