Kulcsüzenetek

ꔷ A pszichoszociális kezelések csökkentik a stimulánshasználati zavarban szenvedő résztvevők számát, akik idő előtt elhagyják a kezelést, és valószínűleg növelik a stimulánsoktól való tartózkodás időtartamát a kezelés nélküli csoporthoz képest.
ꔷ A szokásos ellátással összehasonlítva a pszichoszociális kezelések segítenek abban, hogy az emberek tovább maradjanak a kezelésben, de valószínűleg nem vagy csak kis mértékben változtatnak a gyógyszerbevitel gyakoriságán.
ꔷ Több tanulmányra van szükség a különböző pszichoszociális megközelítések összehasonlításához, hogy jobban megértsük melyik kezelés kinek, mikor és milyen kontextusban a legjobb.

Mi az a stimulánshasználati zavar?

A stimulánshasználati zavar olyan mentális zavar, amelyet a pszichostimulánsok használatára irányuló erős késztetés és a használatuk kontrollálására való képtelenség jellemez. Ilyen pszichostimulánsok a kokain, az amfetaminok, a crack és az MDMA. A pszichostimulánsok a kannabisz után a második leggyakrabban használt tiltott kábítószerek világszerte. A stimulánshasználati zavar súlyos orvosi következményekkel jár, beleértve a téveszméket és hallucinációkat, szív- és érrendszeri betegségeket, AIDS-et, vírusos hepatitiszt és szexuális úton terjedő fertőzéseket. A stimulánshasználati zavarban szenvedő embereknél nagy a kockázata annak, hogy autóbalesetekbe, bűncselekményekbe, szexuális visszaélésekbe és személyi erőszakba keverednek.

Hogyan kezelik a stimulánshasználati zavart?

Jelenleg egyetlen gyógyszer sincs engedélyezve a stimulánshasználati zavar kezelésére. Következésképpen a pszichoszociális kezelések megfelelő alternatívának tekinthetők. A pszichoszociális kezelések az emberek memóriájára és tanulására hatnak, és célja, hogy segítsék őket a stimulánshasználati zavar kezeléséhez szükséges készségek kialakításában. A pszichoszociális terápiának számos típusa létezik, és mindegyiknek van egy elmélete, amely megmagyarázza, hogyan segít az embereknek a változásban. A stimulánshasználati zavarra a legszélesebb körben alkalmazott pszichoszociális kezelések a következők:

ꔷ A kognitív viselkedésterápia viselkedési feladatokon és megküzdési készségeken keresztül próbál segíteni az embereknek abban, hogy felismerjék és megváltoztassák diszfunkcionális hiedelmeiket, negatív gondolataikat és nem kívánt viselkedésüket.
ꔷ A kontingencia menedzsment jutalmazza vagy "megerősíti" az embereket a pozitív viselkedésváltozásért, pénzt, utalványokat vagy más jutalmakat adva nekik, ha tartózkodnak a stimulánsok használatától.
ꔷ A motivációs interjú célja, hogy feloldja az emberek droghasználatukkal kapcsolatos ellentmondásos érzéseit, és növelje a változásra való hajlandóságukat.
ꔷ A pszichodinamikus terápia a pszichoterapeuta és a kliens közötti terápiás kapcsolatot használja a tudatalatti konfliktusok megoldására és a belátás fejlesztésére.
ꔷ A tizenkét lépéses facilitáció olyan kezelés, amely az Anonim Alkoholisták módszertanát és koncepcióit adaptálták.

Mit akartunk megtudni?

Azt akartuk kideríteni, hogy a pszichoszociális kezelések segítenek-e a stimulánshasználatz zavarban szenvedő embereknek abban, hogy csökkentsék a pszichostimulánsok használatát vagy abbahagyják azt.

Hogyan jártunk el?

Olyan tanulmányokat kerestünk, amelyekben az embereket véletlenszerűen osztották be a két vagy több kezelési csoport egyikébe, és amelyekben bármilyen pszichoszociális kezelést összehasonlítottak a kezelés nélkülivel vagy a szokásos ellátással (tanácsadás, oktatás vagy tájékoztatás a stimulánsok használatáról). Összefoglaltuk a tanulmányok eredményeit, és a bizonyítékokba vetett bizalmunkat, olyan tényezők alapján értékeltük, mint a vizsgálati módszerek és az eredmények pontossága.

Mit találtunk?

64 tanulmányt találtunk, amelyekben összesen 8241 stimulánshasználati zavarban szenvedő személy vett részt. A tanulmányok közel háromnegyede kokain- vagy crackfogyasztókkal foglalkozott. A legtöbb vizsgálatot az Egyesült Államokban végezték, 4 vizsgálatot Spanyolországban, hármat Ausztráliában és az Egyesült Királyságban, kettőt Svájcban, Brazíliában és Iránban, valamint egyet Hollandiában és Dél-Afrikában. Összességében a tanulmányok átlagosan 4 hónapos kezelést kínáltak, de a vizsgálati programok az egy alkalomtól a 12 hónapos programig terjedtek. A tanulmányok a fentiekben vázolt különböző típusú pszichoszociális kezeléseket vizsgálták.

A legtöbb tanulmány a pszichoszociális kezelést a kezelés nélküli csoporttal hasonlította össze. Tizenkét tanulmányban a pszichoszociális kezelést hasonlították össze a szokásos ellátással. Tizennégy tanulmányban a pszichoszociális kezelés egyik típusát hasonlították össze egy másik típussal.

Főbb eredmények

A kezelés nélküli csoporthoz képest a pszichoszociális kezelések csökkentik a vizsgálatból idő előtt kilépők számát, és valószínűleg növelik a stimulánsokról való leszokás időtartamát (azaz növelik az absztinenciát). Csökkentik a gyógyszerbevitel gyakoriságát is. Valószínűleg segítik az embereket abban, hogy hosszabb ideig absztinensek legyenek a kezelés alatt, de hosszú távon alig vagy egyáltalán nem változtatnak a folyamatos absztinencián.

A szokásos ellátáshoz képest a pszichoszociális kezelések csökkentik a kezelésből idő előtt kilépők számát. Lehet, hogy kevéssé vagy egyáltalán nem segítik az embereket abban, hogy a kezelés alatt folyamatos absztinencia periódusokat tartsanak, és növelik az absztinencia időtartamát. Valószínűleg alig vagy egyáltalán nem befolyásolják a gyógyszerfogyasztás gyakoriságát.

Öt tanulmány vizsgálta, hogy a pszichoszociális kezeléseknek voltak-e negatív hatásai. Ezek közül 4 tanulmány azt állította, hogy nem jelentkeztek negatív hatások.

Mik a bizonyítékok korlátai?

Mind a kezelést végző személyek, mind a résztvevők tudták, hogy milyen típusú kezelésben részesülnek. Ezért úgy módosíthatták volna viselkedésüket, hogy az befolyásolja az eredményeket. A legtöbb tanulmányban azonban a résztvevők által bejelentett drogfogyasztási eredményeket vizeletvizsgálattal ellenőrizték, így úgy véljük, hogy az emberek tudatossága nem befolyásolta jelentősen az eredményeket. Nem lehetünk biztosak abban, hogy a résztvevők csoportba sorolása megfelelően történt-e, mivel a legtöbb tanulmány nem adott elegendő információt erről a folyamatról. A pszichoszociális kezeléseket a szokásos ellátással összehasonlító tanulmányok ritkák és kicsik voltak, ezért eredményeinket illetően bizonytalanok vagyunk.

Mennyire naprakészek ezek a bizonyítékok?

A bizonyítékok 2023. szeptember 26-ig aktuálisak.