Kulcsüzenetek

Bizonytalan, hogy a régebbi, első generációs vagy "tipikus" antipszichotikus gyógyszerek, mint például a haloperidol, hatással vannak-e a zavart viselkedésre (mint a nyugtalanság és az agresszió), a hatás a legjobb esetben is mérsékelt. A tipikus antipszichotikus gyógyszerek enyhén csökkenthetik a demenciában szenvedők téveszméit és hallucinációit.

Az újabb, második generációs "atipikus" antipszichotikus gyógyszerek, például a riszperidon, valószínűleg kismértékben csökkentik a zaklatott viselkedést. Az atipikus antipszichotikus gyógyszereknek valószínűleg nincs hatásuk a pszichotikus tünetekre.

Mind az első, mind a második generációs antipszichotikus gyógyszerek növelik az álmosság és más nem kívánt események kockázatát. A betegek tüneteinek javulása az antipszichotikumok felírása után valószínűleg nagyrészt a tünetek idővel bekövetkező természetes javulásának köszönhető.

Mik az antipszichotikus gyógyszerek?

Az antipszichotikumok olyan gyógyszerek, amelyeket pszichotikus tünetek és súlyosan zavart viselkedés kezelésére írnak fel bizonyos mentális betegségek, például skizofrénia, bipoláris zavar és súlyos depresszió esetén. A pszichotikus tünetek közé tartoznak a téveszmék (nagyon erős meggyőződés valamiről, ami nem igaz) és a hallucinációk (olyan dolgok érzékelése – általában látása vagy hallása – amelyek valójában nincsenek ott).

Az antipszichotikus gyógyszereket gyakran két csoportra osztják:

1. első generációs (régebbi) vagy "tipikus" antipszichotikumok, például haloperidol,

2. második generációs (újabb) vagy "atipikus" antipszichotikumok, például riszperidon.

Mindkét típus okozhat nem kívánt hatásokat, például álmosságot, mozgászavarokat (mint az akaratlan vagy kontrollálhatatlan mozgások, a remegés, az izom összehúzódások) és súlygyarapodást.

Miért van szükségük antipszichotikumokra a demenciában szenvedőknek?

A demenciában szenvedő emberek gyakran tapasztalnak hallucinációkat és téveszméket betegségük során egy bizonyos ideig. Különösen a betegség későbbi szakaszában fordulhat elő, hogy a betegek zavartan viselkednek, például nyugtalanok, kiabálnak vagy agresszívek másokkal szemben. Fontos, hogy megpróbáljuk megérteni, mi mozgatja ezeket a viselkedési formákat, kezelésükre pedig számos olyan módszer létezik, amelyhez nincs szükség gyógyszerre. Ezekre a problémákra azonban gyakran antipszichotikus gyógyszereket írtak fel a demenciában szenvedőknek. Sok országban a korábbiakhoz képest ritkábban írják fel ezeket, de súlyos tünetek esetén még mindig alkalmazzák őket.

Mit akartunk megtudni?

Arra voltunk kíváncsiak, hogy az antipszichotikus gyógyszerek mennyire csökkentik a nyugtalanság és a pszichotikus tünetek súlyosságát a demencia két leggyakoribb típusában, vagyis az Alzheimer-kór és az érrendszeri demencia következtében kialakuló demenciában szenvedőknél. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy hányan tapasztaltak nem kívánt hatásokat.

Hogyan jártunk el?

Olyan tanulmányokat kerestünk, amelyek az Egyesült Államokban vagy az Európai Unióban jelenleg kapható antipszichotikus gyógyszereket vizsgálták placebóval (egy "áltablettával") összehasonlítva, tartós nyugtalanság vagy pszichotikus tünetek kezelésére. A vizsgálatokban részt vevő személyeknek Alzheimer-kórban vagy vaszkuláris demenciában kellett szenvedniük. A résztvevők bármilyen életkorúak lehettek, tartózkodási helyük pedig lehetett ápolóotthon, kórház vagy lakóközösség. A legtöbb vizsgálatban részt vevő személynek a vizsgálat kezdetén nyugtalanságot (beleértve az agressziót is) vagy pszichotikus tüneteket, esetleg mindkettőt egyszerre kellett tapasztalnia.

Összehasonlítottuk és összefoglaltuk a tanulmányok eredményeit, a bizonyítékokba vetett bizalmunkat pedig olyan tényezők alapján értékeltük, mint a vizsgálati módszerek és a résztvevők száma.

Mit találtunk?

Összesen 24, 6.090 ember bevonásával készült tanulmányt találtunk:

- 6 tanulmányban tipikus antipszichotikumokat, főként haloperidolt vizsgáltak,

- 20 tanulmányban atipikus antipszichotikumokat, például riszperidont, olanzapint és aripiprazolt vizsgáltak, illetve

- 2 tanulmányban tipikus és atipikus antipszichotikumokat egyaránt vizsgáltak.

Valamennyi tanulmányban antipszichotikumokat hasonlítottak össze placebóval. A vizsgált résztvevők intézményekben, kórházakban, lakóközösségekben vagy ezek kombinációjában éltek.

Főbb eredmények

Tipikus antipszichotikumok (haloperidol, tiotixen) placebóval összehasonlítva:

- enyhén javíthatják a pszichózis tüneteit (2 vizsgálat, 240 fő), de bizonytalanok vagyunk a nyugtalanságra gyakorolt hatásukkal kapcsolatban (4 vizsgálat, 361 fő),

- valószínűleg növelik az álmosság (3 vizsgálat, 466 fő) és a mozgászavarok (3 vizsgálat, 467 fő) kockázatát,

- enyhén növelhetik a súlyos nemkívánatos hatások (1 tanulmány, 193 fő) és a halálozás (6 tanulmány, 578 fő) kockázatát.

Nem volt bizonyíték a nem súlyos és súlyos nemkívánatos hatások együttes kockázatára vonatkozóan.

Atipikus antipszichotikumok (riszperidon, olanzapin, aripiprazol, kvetiapin) placebóval összehasonlítva:

- valószínűleg enyhén csökkentik a nyugtalanságot (7 tanulmány, 1.971 fő) és enyhén csökkenthetik az agressziót (1 tanulmány, 301 fő), de valószínűleg nem okoznak jelentős különbséget a pszichózis tüneteiben (12 tanulmány, 3.364 fő),

- valószínűleg növelik az álmosság (13 vizsgálat, 2.878 fő) és valószínűleg enyhén növelik a mozgászavarok (15 vizsgálat, 4.180 fő) kockázatát,

- valószínűleg kismértékben növelik a nem súlyos vagy súlyos nem kívánt hatások együttes előfordulásának kockázatát, a súlyos nem kívánt hatások kockázatát és a halálozás kockázatát (17 vizsgálat, 5.032 fő).

Mik a bizonyítékok korlátai?

Összességében a tipikus antipszichotikumokkal kapcsolatos bizonyítékokba vetett bizalmunk korlátozott, az atipikus antipszichotikumokkal kapcsolatos bizonyítékokba vetett bizalmunk pedig mérsékelt. A tipikus antipszichotikumokat csak néhány tanulmányban vizsgálták. Emellett a tipikus és az atipikus antipszichotikumokkal kapcsolatos tanulmányok nem mindig a legjobb módszereket alkalmazták a vizsgálatok elvégzéséhez, vagy nem közölték az eredményeket. Következésképpen lehetséges, hogy a nyugtalanságra vagy pszichózisra gyakorolt hatásokat túlbecsülték, a nemkívánatos eseményekre gyakorolt hatásokat pedig alábecsülték.

Mennyire naprakészek ezek a bizonyítékok?

A bizonyítékok 2021. január 7-ig aktuálisak.