Célunk az volt, hogy meghatározzuk a rutinszerű ultrahangvizsgálatok hatását a terhesség korai szakaszában (24. hét előtt). Ez a vizsgálat hiányával vagy a csak akkor elvégzett vizsgálatokkal lett összehasonlítva, ha klinikai probléma gyanúja merült fel, például ha a nőnek hüvelyi vérzése volt, vagy ha a csecsemő rendellenességének kockázata magas volt.

Mi a probléma?

Az ultrahangvizsgálat nagyfrekvenciás hanghullámokat bocsát ki a vizsgált területre, és a visszavert hang alapján készít képet. Jelen áttekintés kétféle, a terhesség első felében elvégzett vizsgálatot vesz figyelembe. A korai (14. hét előtti) vizsgálatok célja elsősorban a magzatok számának meghatározása, a megfelelő helyen történő növekedésük, illetve a terhesség idejének ellenőrzése. A későbbi, általában 18-24. hét körül elvégzett vizsgálatok újraellenőrzik a fentieket, valamint megvizsgálják a csecsemő anatómiáját is, és azt, hogy a placenta (méhlepény) megfelelő helyen van-e. Mindkét típusú vizsgálat szorongást okozhat a szülőknek, továbbá a téves pozitív diagnózis ártalmakhoz vezethet. Jelen áttekintés célja a rutinszerű és a szelektív vizsgálatok vagy a vizsgálatok hiányának összehasonlítása.

Miért fontos ez?

Feltételezhető, hogy a terhesség 24. hete előtti rutinszerű vizsgálatok a problémák korábbi felismerését, valamint a kezelés és a terhesség kimenetelének javulását eredményezik. Alternatívát a meghatározott okokból elvégzett szelektív vizsgálatok jelentenek.

Milyen bizonyítékokat találtunk?

Randomizált, kontrollált vizsgálatokat kerestünk. 13 tanulmányt találtunk, amelyekben 85.265 nő szerepelt. Két fő összehasonlítást végeztünk el.

Rutinszerű korai vizsgálat

Az első 14 hétben végzett ultrahangvizsgálatok rövid távon csökkentették az anyák terhességgel kapcsolatos aggodalmait. Nem volt bizonyíték a szülésmegindításra kifejtett egyértelmű hatásra a túlhordás, a csecsemő elvesztése, a koraszülés (34. hét előtt) vagy az anyák által a csecsemő rendellenességei miatt kért terhességmegszakítás megelőzése tekintetében.

Rutinszerű későbbi vizsgálat

A második trimeszterben, a 14. és 24. hét között elvégzett vizsgálatok növelték a csecsemő-rendellenességek felfedezését, és több nő választotta a terhesség megszakítását emiatt. Nem volt bizonyíték a csecsemő perinatális elhalálozására gyakorolt hatásra. A túlhordás megelőzésére irányuló szülésmegindítások száma csökkent. Egyetlen kutatás sem számolt be arról, hogy ez hogyan hatott az anyák aggodalmára. Az ikerterhességek nagyobb valószínűséggel voltak észlelhetők a 24. héttől. Az ilyen vizsgálatoknak kitett gyermekek hosszú távú nyomon követése nem utalt arra, hogy károsak lennének a gyermekek testi vagy értelmi fejlődésére.

Találtunk továbbá egy alacsony és közepes jövedelmű országok egy csoportjából származó kutatást, amelyben két vizsgálatot és az egészségügyi szakemberek speciális képzését, valamint a szövődményekkel küzdő nők beutalásának kombinációját hasonlították össze a szelektív vizsgálatokkal és a rutinellátással. A beavatkozás nem változtatta meg azon nők számát, akik császármetszést alkalmazó kórházban szültek. Továbbá nem tűnt úgy, hogy ez csökkentené az anyai halálozást vagy az alacsony születési súlyú csecsemők számát, bár a bizonyítékok nagyon bizonytalanok voltak.

Találtunk egy olyan tanulmányt is, amelyben minden nőn elvégezték a vizsgálatokat, de az eredményeket az esetek felében az egészségügyi szakemberek látták. Ez a tanulmány nem mutatott ki jelentős hatást a vizsgálati eredmények nyilvánosságra hozatala miatt, de a bizonyítékok nagyon bizonytalanok voltak.

A legtöbb tanulmány az ultrahang-technológia fejlődésének viszonylag korai szakaszában készült, illetve amikor a használatára vonatkozó képzés még kevésbé volt fejlett. A legtöbb tanulmányban a kontroll-csoportokban lévő nők nagy része is részesült ultrahangvizsgálatban.

Mit jelent ez?

A korai vizsgálatok valószínűleg rövid távon csökkentik a csecsemővel kapcsolatos anyai aggodalmakat. A későbbi vizsgálatok csökkenthetik a túlhordás megelőzése céljából megindított szülések számát. Emellett javíthatják a jelentős magzati rendellenességek észlelését, és növelhetik azon nők számát, akik emiatt a terhesség megszakítását választják. Emellett csökkenthetik a fel nem ismert ikerterhességek számát is. Mindezek a megállapítások megfelelnek az ésszerűség elvárásainak.

Bár úgy tűnik, hogy a vizsgálat egyik típusa sem változtat meg más, fontos hatásmutatókat, áttekintésünk alulbecsülheti a modern gyakorlatban tapasztalható hatást, mivel a tanulmányok többnyire a vizsgálati technológia fejlődésének viszonylag korai szakaszából származnak, illetve a kontroll-csoportok résztvevői közül sokan szintén átestek ultrahangvizsgálaton.